Program

Endoszkópos intermusculáris disszekció szerepe mély szubmukózus invázió gyanúját mutató rectumlézió kezelésében

Szerző: Tarján Dorottya

Társszerző: Tornai Tamás

Bevezetés
Az endoszkópos intermuscularis dissectio (EID) az ESD technika továbbfejlesztett formája, amely a circularis és longitudinalis izom közötti kötőszövetes réteget használja a rezekció során. A módszer a third-space endoscopy egyik új alkalmazása, amely lehetővé teszi a korai rectumdaganatok szervmegtartó kezelését olyan esetekben, ahol a mély submucosus invázió gyanúja miatt az en bloc rezekció különösen fontos. Nincs tudomásunk hazai közölt esetről.

Esetleírás
Egy 73 éves nőbetegnél rectoscopia során a rectum középső harmadában, a linea dentatától 7 cm-re egy 18 mm-es, JNET 3 mintázatot mutató lézió volt látható.
Staging céljából végzett mellkas-has-kismedence CT és kismedencei MR vizsgálat távoli áttétet nem igazolt, a klinikai staging TxN0M0 volt.
A biopszia adenocarcinomát igazolt. A multidiszciplináris döntést követően rectummegtartó endoszkópos kezelés mellett döntöttünk.
Altatásban végzett endoszkópos intermuscularis dissectio során a léziót intermuscularis dissectiós síkban en bloc eltávolítottuk, beavatkozás alatti és korai szövődmény nem volt. Az eltávolított specimen mérete 42x40mm, a disszekciós sebesség 4.5mm2/perc volt. A végleges szövettani feldolgozás jelenleg folyamatban van.

Következtetés
Az EID egy innovatív fejlett endoszkópos rezekciós technika, amely lehetővé teszi a korai rectumdaganatok szervmegtartó kezelését, miközben biztosítja az en bloc rezekciót és a pontos hisztológiai staginget, miközben nem zárja ki a későbbi sebészi total mesorectalis excisio (TME) lehetőségét. Az EID különösen olyan rectumléziók esetén alkalmazható, ahol a mély submucosus invázió gyanúja miatt a standard ESD nem biztosít elegendő reszekciós mélységet az R0 rezekcióhoz.

Későn kinyíló esernyő – vena cava filter szerepe komplex vérzéses és thrombotikus állapotban

Szerző: Máth Beáta

Társszerzők: Dr. Müllner Katalin, Dr. Erőss Bálint, Dr. Vilmos Fruzsina, Dr. Szolga Brigitta, Dr. Horváth Miklós, Dr. Korda Dávid, Dr. Hritz István, Prof. Dr. Miheller Pál, Prof. Dr. Szijártó Attila

Bevezetés: A felső gastrointestinalis vérzés kezelése különösen nehéz olyan betegekben, akiknél egyidejűleg magas thromboemboliás kockázat áll fenn. Az antikoaguláció szükségessége és a vérzésveszély közötti egyensúly megtalálása komplex, gyakran multidiszciplináris döntéshozatalt igényel.

Esetismertetés: Egy 72 éves nőbeteg duodenumot érintő vérzés primer, gastroscopos ellátását követően került felvételre. Anamnézisében az elmúlt két évben többszöri hospitalizáció szerepelt szívelégtelenség, illetve urosepsis miatt; egy éve fekvőbeteg volt.
A sürgős gastroscopia során a nyelőcsőben fekély, a duodenumban aktívan vérző fekély, valamint egy Forrest IIc stádiumú fekély volt látható. Az aktív vérzés endoszkópos ellátása hemoklipp felhelyezésével történt. CT-angiographia aspirációs pneumoniát és szívelégtelenség jeleit írta le, kezdetben bal kamrai thrombus gyanújával.
Alsó végtagi Doppler-vizsgálat a jobb alsó végtag teljes mélyvénás thrombosisát igazolta. Echokardiográfiával kamrai thrombus nem volt igazolható, azonban az alsó végtagi mélyvénás thrombosis miatt kis molekulasúlyú heparin kezelést indítottunk, second-look gastroscopiát követően, ahol gyógyuló fekélyek látszódtak, valamint a klippek jó pozícióban. Röviddel később ismételt gastrointestinalis vérzés jelentkezett. Az ismételt endoszkópia során a korábban felhelyezett klippek voltak láthatók, de a vérzésforrás nem volt egyértelműen azonosítható. CT-angiographia a duodenum D2 szakaszában aktív kontrasztkilépést igazolt, melyet intervenciós radiológiai úton sikeres embolizációval láttak el.
A tartós vérzésveszély miatt az antikoaguláció folytatásától eltekintettünk, felmerült vena cava filter beültetése, amely technikai okok miatt csak másnap történt meg. A beteg állapota ezt követően progresszíven romlott: hullámzó tudatállapot, permanens pitvarfibrilláció jelentkeztek. Ismételt képalkotás kétoldali hydrothoraxot, pneumoniát, valamint végül mindkét kamrában thrombus megjelenését igazolta. Kontroll endoszkópia az embolizációnak megfelelően a duodenum körkörös ischaemiás eltérését mutatta necrosis jele nélkül. A thrombusok miatt kardioverzió nem volt kivitelezhető. A beteg később anuriássá és kontaktusképtelenné vált; intenzív osztályos konzílium érdemi terápiás lehetőséget nem látott. A beteg további ellátása belgyógyászati osztályon, palliatív szemléletű kezelés mellett történt, ahol később exitált.

Következtetés: Az eset rávilágít a súlyos gastrointestinalis vérzés és a jelentős thromboemboliás kockázat egyidejű fennállásából fakadó terápiás dilemmákra, valamint az endoszkópos, intervenciós radiológiai ellátás nehézségeire a kardiálisan terhelt anamnézisű, fragilis betegeknél.

Almafa alatt alma – vagy mégsem?

Szerzők: Dr. Vilmos Fruzsina

Társszerzők: Dr. Horváth Miklós, Dr. Hritz István, Prof. Dr. Miheller Pál, Prof. Dr. Szijártó Attila, Dr. Patai Árpád V.

Bevezetés
Az alsó gasztrointesztinális vérzés (GIV) multidiszciplináris, sürgősségi ellátást igénylő kórkép. A vérzésforrás pontos meghatározása a rendelkezésre álló diagnosztikai vizsgálatok ellenére is gyakran nehézséget jelent. Az anamnézis ismerete kulcsszerepet játszhat a gondolkodás irányításában.

Esetismertetés
85 éves férfibeteget észleltünk Klinikánkon alsó GIV okán. Anamnézisében abdominális aorta aneurysma resectioja, aorto-aorticus interpositum implantatioja szerepelt. Haemodinamikai (HD) instabilitást okozó hematochezia okán hospitalizáltuk. Állapotstabilizálást követően 20 cm-ig merev eszközös rectoscopiát végeztünk, mely nem vérző nodusokon kívül kórjelző eltérést nem igazolt. Anamnézisre tekintettel aorto-enteralis fistulára (AEF) gyanakodtunk, hasi CT angiographia készült, mely aktív kontrasztanyag kilépést nem mutatott, proctosigmoiditis lehetőségét vetette fel. Gastroscopia felső GIV-t kizárt. Colonoscopia szennyezettség miatt korlátozott értékű volt, GIV nem volt látható, a rectosigmoideális átmenetben ischaemiás colitis lehetősége vetődött fel. Átmeneti vérzésmentes időszak után a beteg hematocheziája ismétlődött, mely szintén HD megingással járt. Újabb hasi CTA novum eltérést kizárt, a továbbra is gyanított AEF-t nem ábrázolta. Ismételt colonoscopiát terveztünk, azonban bélelőkészítés közben két alkalommal további HD megingással járó hematochezia jelentkezett – véres székletürítések alkalmával készített CTA-k negatívak voltak. A beteg képanyagát érsebésznek, AEF-k radiomorphológiájában jártas radiológusnak referáltuk, fistulát nem véleményeztek. Sikeres előkészítés után a colonoscopiát ismételtük, melynek során a rectumban serpiginosus fekélyek mutatkoztak, a beteg midazolamra adott adverz reakciója miatt a terület alaposan nem volt megítélhető. Rectosigmoideoscopia ismétlése során megfelelő béltisztaság mellett retroversioban a rectumban nagyméretű ércsonk került látótérbe, melyet hemoklippel láttunk el. Ezt követően a beteg vérképét tartotta, kontroll colonoscopia gyógyuló fekélyeket mutatott.

Összefoglalás
Az eset rávilágít az alsó GIV diagnosztikus kihívásaira, valamint a megfelelő bélelőkészítés, szedáció és a retroversio alkalmazásának fontosságára.

Colonoscoppal vizsgált felső tápcsatornai vérzések Push-enteroscopia hiányában Centrumunkban

Szerzők: Németh Noémi 

Társszerzők: Virág Alexandra, Zsigmond Kálmán, Orbán-Szilágyi Ákos, Szamosi Tamás, Gyökeres Tibor

Bevezetés: Az alsó és felső tápcsatornai vérzéseket elválasztó anatómia struktúra a Treitz-szalag (ligamentum suspensorium), mely a duodenojejunális átmenetet rögzíti a mesenteriumhoz. A vékonybél eredetű gastrointestinalis vérzések kb. 5 %-át adják a tápcsatornai vérzéseknek, gyakran diagnosztikai kihívást jelentenek, és túlnyomóan rejtettek maradnak. Az etiológiája korcsoport szerint megoszlik: 25 év alatt a Meckel-diverticulum, míg idősebbekben NSAID okozta enteropathia/erosiok, angiodysplasia, benignus vagy malignus malformációk vagy mesenterialis ischaemia.
A tápcsatornai vérzések adekvát vizsgálatát mind a Magyar Gasztroenterológiai Tásaság (MGT) és az Európai Gasztroendoszkópiai Társaság (European Society of Gastrointestinal Endoscopy [ESGE]) által kiadott ajánlások a vérzés súlyossága, gyakorisága és jellege alapján határozza meg. Non-varix vérző betegnél instabilitás esetén CT angiographia és invazív radiológiai (szelektív embolizáció) beavatkozást, esetlegesen műtétet vagy intraoperatív endoszkópiát javasolnak. Stabil beteg esetén felső-, és alsó tápcsatornai endoszkópia, továbbá CT vagy MR enterographia, illetve kapszulás és kettős ballonos enteroszkópia is kivitelezhető. Tekintettel arra, hogy Centrumunkban enteroszkópia (kettős ballon, push, spirál) nem áll rendelkezésre így a Treitz-szalagon túl colonoscoppal van lehetőségünk a betegek felső tápcsatornáját áttekinteni.

Esetismertetés: Centrumunkban az elmúlt 2 évben összesen 5 esetben alkalmaztunk colonoscoppal végzett push-enteroscopiát. Eseteinkben 2 alkalommal anaemiát és gyomorürülési zavart okozó jejunalis adenocarcinomát találtunk, amelyek a későbbiekben sebészeti úton kerültek eltávolításra. 1 esetben gravis transzfuziót igénylő anaemia hátterében véleményezett jejunalis artériás vérzés (arteria mesenterica superior elzáródás) szerepelt, melyet az ércsonkok haemoklippelésével kezeltünk. Továbbá 2 beteg kapcsán angiodysplasia igazolódott, melyek esetén szintén intervenciós úton, haemoklippek felhelyezésével állítottuk el a vérzést.

Konklúzió: Összefoglalásként elmondható, hogy vékonybél eredetű vérzések viszonylag ritkán fordulnak elő, és ellátásuk nehezebb. Fontosnak tartjuk a multidiszciplináris megközelítést az ilyen esetek kivizsgálásában és kezelésében. A bemutatott esetek alapján az a következtetés vonható le, hogy a III. progresszivitású centrumokban a felső tápcsatornai, vékonybél eredetű vérzések diagnosztikája és terápiás lehetősége push-, kettős ballonos, vagy spirál enteroscopia elérhetővé tételével eredményesebbé válhat.

Endoszkópos szubmukózus disszekció szerepe alacsony fokú diszpláziát mutató gyomorpolip kezelésében

Szerző: Tarján Dorottya

Társszerző: Tornai Tamás

Bevezetés
Az endoszkópos submucosus dissectio (ESD) az egyik legfontosabb fejlett endoszkópos rezekciós technika, amely lehetővé teszi a gastrointestinalis neopláziák en bloc eltávolítását és a pontos szövettani staginget. Az ESGE ajánlása szerint az ESD különösen javasolt olyan gyomorléziók esetén, ahol a dysplasia jelenléte, a lézió mérete vagy morfológiája miatt az en bloc rezekció konvencionális EMR technikával nem biztosítható.
Intézetünkben 2026 márciusa óta végzünk ESD-beavatkozásokat. Jelen esetbemutatás célja az ESD szerepének ismertetése egy osztályunkon kezelt, alacsony fokú diszpláziát mutató gyomorpolip terápiájában.

Esetleírás
Egy 70 éves nőbetegnél, akinek anamnézisében COPD, hypertonia, köszvény, valamint inferior STEMI miatt végzett RCA PCI szerepel, biliáris eredetű enyhe akut pancreatitis kivizsgálása során gastroscopiát végeztünk. Az endoszkópia során atrophiás gastritis és intestinalis metaplasia mellett az antrumban, a pylorustól mintegy 15 mm-re egy 30 mm-es Paris 0-Is morfológiájú lézió volt látható. A biopszia a lézióból low-grade dysplasiát igazolt. A lézió mérete miatt en bloc reszekciót biztosító endoszkópos submucosus dissectio mellett döntöttünk. Altatásban végzett ESD során a léziót en bloc, szövődménymentesen eltávolítottuk. Az eltávolított specimen mérete 40x38mm, a disszekciós sebesség 12.8mm2/perc volt.

Következtetés
Az ESD lehetővé teszi a nagy méretű gyomor dysplasiák precíz en bloc rezekcióját, biztosítva a megbízható histológiai staginget és potenciálisan kuratív endoszkópos kezelést. A fejlett endoszkópos rezekciós technikák bevezetése kulcsszerepet játszik a korai gyomorneopláziák minimálisan invazív kezelésében.

Mágnesesen kontrollált kapszulaendoszkópia mint „rescue” endoszkópos eljárás magas retenciós kockázatú betegekben

Szerzők: Finta Ádám

Társszerzők: Németh Bence, Göbl Judit, Szalai Milán, Katona Márta, Madácsy László

Bevezetés
A hagyományos kapszulaendoszkópia gastroparesis vagy lumenszűkülettel járó állapotok – például Crohn-betegség gyanúja esetén – gyakran csak korlátozottan alkalmazható, mivel ezekben a helyzetekben fokozott a kapszularetenció kockázata. Ez inkomplett vizsgálatokhoz és a diagnózis késedelméhez vezethet. A mágnesesen kontrollált kapszulaendoszkópia (MCCE) új lehetőséget kínál, mivel a kapszula célzott irányításával segíthet az anatómiai akadályok leküzdésében.

Módszerek
Központunkban az elmúlt hét év során több, mint 3000 MCCE-vizsgálat történt az AnX Robotics mágnesesen kontrollált kapszulaendoszkópos rendszerével. Jelen esetismertetésben három esetet mutatunk be videódokumentációval kiegészítve, melyek szemléltetik, hogy a mágneses navigáció hogyan segítette a kapszula előrehaladását a gyomorból a duodenumba, illetve a vékonybélből a vastagbélbe.

Eredmények
1. eset: Egy 29 éves nőbeteg dyspepsiás panaszokkal – hyperaciditás, puffadás, lassult emésztés – jelentkezett. Az MCCE enyhén nyitott cardia-t, enyhe gastrooesophagealis refluxbetegséget és antralis gastritist igazolt. A kapszula intravénás metoclopramid adása ellenére sem hagyta el a gyomrot. Miután a gyomortranzitidő meghaladta a két órát, szedációban végzett gastroszkópos pozicionálást javasoltunk, ezt azonban a beteg visszautasította. Ismételten megpróbált precíz mágneses manőverezéssel a kapszulát végül sikeresen a vékonybélbe juttattuk.
2. eset: Egy 51 éves nőbeteg, akinek anamnézisében fistulizáló Crohn-betegség és korábbi bélreszekció szerepelt, vékonybél-kivizsgálás céljából jelentkezett. A kapszulaendoszkópia a proximális és középső vékonybélben több kisebb fekélyt, a distalis szakaszon pedig jelentős szűkületet és egy 10 cm hosszú, fibrinnel fedett fekélyt mutatott. A mágneses navigáció lehetővé tette a kapszula vastagbélbe juttatását, így a vizsgálat teljes értékűvé vált.
3. eset: Egy 76 éves férfibeteget krónikusan pozitív széklet okkultvérteszt és emelkedett calprotectinszint miatt vizsgáltunk ismételten negatív gastroscopia, colonoscopia és MR-enterographia után. A vékonybélvizsgálat során lymphangiectasiák, oedema, valamint a distalis harmadban fibrinnel fedett fekélyekkel társuló szűkület ábrázolódott. A kapszulát sikeresen átmanővereztük a szűkületen, egészen a coecumig.
KövetkeztetésA mágnesesen kontrollált kapszulaendoszkópia jelentős előrelépést jelent azon betegek diagnosztikájában, akiknél gastroparesis vagy lumenszűkület miatt fokozott a kapszularetenció veszélye. A bemutatott esetek alapján az MCCE alkalmas lehet a teljes vizsgálat biztosítására, valamint az invazív beavatkozások szükségességének csökkentésére, ezáltal biztonságosabb és hatékonyabb alternatívát kínálva különösen a Crohn-betegséghez hasonló komplex kórképekben.

Szeronegatív coeliakia, vagy mégsem?

Szerző: Peresztegi Míra Zsófia

Társszerzők: Kasza Gábor, Holczer Miklós, Bajor Judit

Bevezetés
A gyomortáji fájdalom és postprandialis panaszok hátterében számos kórkép állhat, amelyek elkülönítése diagnosztikai kihívást jelenthet. A tünetek sokszor nem specifikusak, ezért a pontos diagnózis felállítása gyakran több lépcsős kivizsgálást igényel. Az alábbi eset egy tartósan fennálló, kezdetben nehezen magyarázható tünetegyüttes diagnosztikai folyamatát és megoldását mutatja be.

Esetleírás
Az 56 éves hypertoniás, laktózérzékeny, alultáplált nőbeteg két hete tartó gyomortáji fájdalom és hányás miatt kereste fel a PTE KK Sürgősségi Klinikáját. Elmondása szerint panaszai általában a délutáni órákban kezdődnek, étkezést követően hányinger, hidegrázás jelentkezik. A beteg anamnéziséből 12 csomagév dohányzás, heterozigóta V. faktor Leiden mutáció emelhető ki. Fizikális vizsgálat során a hasi erek felett surranást hallottak, illetve laborban magas fehérvérsejt-értéket találtak. Natív hasi röntgen és hasi ultrahang-vizsgálat történt, ezek azonban a panasz okát magyarázó eltéréseket nem írtak le. Kivizsgálása ambulanter folytatódott oesophago-gastro-bulboscopiával, ahol a postbulbaris szakaszban atrophiásnak tűnő nyálkahártyát láttak, és a kórszövettan coeliakiának megfeleltethető, Marsh-3C boholyatrophiát véleményezett; a coeliakia szerológia azonban negatív lett. Differenciáldiagnosztikai okból hasi CT vizsgálat készült, amin truncus coeliacus occlusio és arteria mesenterica superior stenosis látszott. A PTE KK intervenciós laborjában arteria mesenterica stentelés történt, aminek hatására a beteg panaszai megszűntek, testsúlya növekedésnek indult. Gluténmentes diéta nem került bevezetésre, a kontroll duodenum szövettani mintavétel során a nyálkahártya atrophia regressziója volt látható.

Következtetés
Az eset rávilágít arra, hogy a visszatérő, étkezéssel összefüggő epigasztriális fájdalom hátterében – különösen rizikófaktorok jelenlétében – nemcsak primer gasztroenterológiai betegségek, hanem vascularis eredetű kórképek is állhatnak. A részletes kivizsgálás során igazolódott truncus coeliacus és arteria mesenterica superior stenosis krónikus mesenterialis ischaemiát okozott, mely a coeliakia szövettani képét utánzó boholyatrophia kialakulásához vezetett. Az arteria mesenterica superior sikeres stentelése panaszmentességet, a beteg tápláltsági állapotának és a boholyatrophiának a rendeződését eredményezte, hangsúlyozva a vascularis okok korai felismerésének jelentőségét. Az eset arra is felhívja a figyelmet, hogy a szeronegatív coeliakia diagnózisának felállítása előtt a boholyatrophia egyéb okait ki kell zárni.

Carcinoid szívbetegséggel szövődött grade 2 neuroendokrin tumor: esetbemutatás

Szerző: Dr. Orbán Sándor

Bevezetés
A gasztroenteropankreatikus neuroendokrin tumorok (GEP-NET) ritka daganatok, incidenciájuk azonban az elmúlt évtizedekben folyamatos emelkedést mutat. A vékonybél neuroendokrin tumorai gyakran már előrehaladott stádiumban, májáttétekkel kerülnek felismerésre. A májmetasztázisok következtében a tumor által termelt szerotonin és egyéb vasoaktív mediátorok a szisztémás keringésbe jutnak, ami carcinoid szindróma kialakulásához vezethet, amely a betegek megközelítőleg 30–40%-ánál jelentkezik. A tartós hormonális hatás következményeként a carcinoid szindrómás betegek több mint 50%-ánál carcinoid szívbetegség alakul ki, amely elsősorban a jobb szívfél billentyűit érinti (trikuszpidális insufficiencia) és jelentős morbiditással, mortalitással jár.
A GEP-NET-ek diagnosztikáját tovább nehezíti, hogy a primer tumor lokalizációja sok esetben még kiterjedt képalkotó vizsgálatok mellett sem azonosítható egyértelműen. Esetismertetésünk egy grade 2-es vékonybél-NET diagnosztikus kihívásait, patofiziológiáját és multidiszciplináris ellátását mutatja be, amelyet carcinoid szindróma és a carcinoid szívbetegség szövődményeként kialakult trikuszpidális billentyű-elégtelenség komplikált.

Esetleírás
A 61 éves nőbeteg kivizsgálása 2025 áprilisában indult akaratlan testsúlycsökkenés és széklethabitus-változás miatt. A beteg kezdetben konstipációról számolt be, amelyet később hasmenéses epizódok váltottak fel. Testsúlya fél év alatt 52 kg-ról 47 kg-ra csökkent. Hasi ultrahangvizsgálat során multiplex májgócok kerültek leírásra.
A további képalkotó vizsgálatok (CT, MR) hepatomegaliát és számos hepaticus metastasist igazoltak, köztük egy mintegy 10 cm-es domináns laesiót a IV-es májszegmentumban. A mesenterium területén kb. 35 mm-es lágyrész képlet volt látható, amely ileummal állt kapcsolatban, és neuroendokrin tumor primer lehetőségét vetette fel. A májbiopszia CDX2-pozitív, gastrointestinalis eredetű grade 2 neuroendokrin tumor májáttétét igazolta (Ki-67: 11,2%).
A primer tumor lokalizációja azonban nem volt egyértelmű. A képalkotó vizsgálatok során sigma eredet lehetősége is felmerült, illetve második primer tumor jelenléte sem volt kizárható, ezért colonoscopia elvégzését javasolták. A colonoscopia azonban altatásban sem volt kivitelezhető, így a vastagbél teljes endoszkópos vizsgálata nem történt meg.
Somatostatin receptor képalkotás során a májáttéteknek és a mesenterialis képletnek megfelelően kifejezett receptor expresszió volt kimutatható (Krenning score 3). A laboratóriumi vizsgálatok jelentősen emelkedett chromogranin A szintet (maximum 67 676 ng/ml) és extrém mértékben emelkedett 24 órás vizelet 5-HIAA ürítést (262 680 µg/24 h) mutattak, ami carcinoid szindróma fennállását támasztotta alá.
Multidiszciplináris Team  döntése alapján a diffúz, minden májszegmentumot infiltráló áttétek sebészi vagy intervenciós úton történő érdemi csökkentése nem lehetséges. Ezért a beteg kezelését somatostatin-analóg terápiával (lanreotide 120 mg havonta) indították, majd a tünetek miatt Xermelo (telotristat) kezelés is bevezetésre került. A beteg esetében felmerült peptid receptor radionuklid terápia (PRRT, Lutathera) lehetősége is, klinikai vizsgálatba történő bevonása upfront kezelésként. A beválogatási kritériumok között azonban Ki-67 ≤10% szerepelt, így a 11,2%-os proliferációs index miatt a beteg a vizsgálatba végül nem kerülhetett bevonásra.
A követés során a daganatos betegség képalkotó vizsgálatok alapján jelentős progressziót nem mutatott, ugyanakkor a beteg klinikai állapota romlott. Perifériás ödéma, ascites és terhelésre jelentkező dyspnoe jelentkezett. A 2026 márciusában végzett echokardiográfia súlyos tricuspidalis insufficientiát és jobb szívfél tágulatot igazolt, amely carcinoid szívbetegségnek felelt meg. Kardiológiai konzílium során az előrehaladott onkológiai betegségre tekintettel sebészi billentyűintervenció nem történt.
A beteg állapota ezt követően gyorsan romlott, majd akut hasi tünetekkel járó coecum perforatio alakult ki, amelynek következtében a beteg elhunyt.

Következtetés
Az eset jól szemlélteti a funkcionáló GEP-NET-ek diagnosztikus és terápiás kihívásait. A primer tumor lokalizációja gyakran nehéz, és előrehaladott stádiumban a carcinoid szindróma és az ennek talaján kialakuló carcinoid szívbetegség jelentősen befolyásolhatja a betegek prognózisát. Megfelelő betegkiválasztás mellett azonban a carcinoid szívbetegség sebészi kezelése javíthatja az életminőséget és a túlélést, és egyes esetekben stabil onkológiai betegség mellett akár többéves túlélést is lehetővé tehet.

Retrospective analysis of eus-guided elastography and histopathological results in differentiating solid pancreatic lesions at The Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University

Szerző: Friderika Futó

Társszerzők: Friderika Futó^1,2,3, Devarajulu Mariyappan^1,2, Sajid Khan^1,2, Gellért Gedeon Deák³, Péter Sahin^1,2, Péter Hegyi^1,2, Bálint Erőss^1,2, Péter Jenő Hegyi^1,2

1. Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University, Budapest, Hungary
2. Centre for Translational Medicine, Semmelweis University, Budapest, Hungary
3. George Emil Palade University of Medicine, Pharmacy, Science, and Technology of Târgu
Mureș, Romania.

Background
Pancreatic cancer stands 3rd in cancer-related death. Endoscopic ultrasound (EUS) plays a key role in characterizing and diagnosing solid pancreatic lesions. The literature suggests, with limited evidence, that ancillary EUS techniques like EUS-guided elastography, which assess tissue stiffness, potentially improve the differentiation of malignant lesions.Aim: In this single-center retrospective study, we analyzed the performance of EUS-guided elastography in characterizing solid pancreatic lesions compared with histopathological results.

Methods
Our team conducted a retrospective analysis of 508 consecutive patients who underwent Endoscopic Ultrasound (EUS) at the Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University, between January and October 2025. We included 108 patients with suspected solid pancreatic tumors and divided them into two groups. The first group (54 patients) had elastography and histopathological results. The second group (54 patients) had histopathological results but no elastography. Demographic parameters, endoscopic data (elastography, ROSE, MOSE) were collected for both groups. Statistical analysis was performed using Microsoft Office Excel and GraphPad (Prism10) software.

Results
In the elastography group (EG), the median age was 70 years (95% CI: 66–74), compared to 68 years (95% CI: 61–71) in the non-elastography group (NEG), with similar mean ages between groups (69.09 vs. 65.07 years; 95% CI for the mean: 66.03–72.16 vs. 62.12– 68.03). Regarding sex distribution, 38.89% of patients in the EG were male and 61.11% female, whereas in the NEG, males comprised 62.96% and females 37.04% (P=0.01; OR=0.37; 95% CI0.17–0.80).Pancreatic adenocarcinoma was the most frequent diagnosis in both groups, 57.4% in the EG and 66.7% in NEG (P>0.05). Median tumor size was 675 mm2 (median dimensions: 27x25mm) in the EG and 900 mm2 (median dimensions: 30x29mm) in NEG (P=0.1417). Tumors most frequently involved the pancreatic head in both groups (EG: 54.74%; NEG: 50.00%) (P=0.1448).
The use of MOSE and ROSE showed high prevalence in both groups. MOSE was applied in 96.36% of patients in the EG group and in 94.44% of patients in the NEG group (P=0.67, OR=1.55, 95% CI 0.30–9.02). ROSE was utilized in 77.78% of cases in the EG group and in 72.22% of cases in the NEG group (P=0.50, OR=1.34, 95% CI 0.54–3.10). Among the 54 patients who underwent elastography (EG), 43 (79.62%) exhibited blue colour, while 11 (20.37%) demonstrated mixed colour. In blue-EG cohort, 34 (79.07%) had malignant lesions and 9 (20.93%) had benign lesions (P=0.69, OR=1.41, 95% CI 0.34–5.63). In mixed-EG cohort, 8 (72.73%) had malignant lesions and 3 (27.27%) had benign lesions (P=0.69, OR=1.41, 95% CI 0.34–5.63).
In EG, rebiopsy was required in 14 (25.93%) patients, 11 (78.57%) blue colour and 3 (21.42%) mixed colour (P>0.99, OR=0.91, 95% CI 0.19–3.65). Among the rebiopsy cases with blue colour, 5 (45.45%) were malignant and 6 (54.55%) were benign (P>0.99, OR=0.41, 95% CI 0.02–4.70), while among rebiopsy cases with mixed colour, 6 (75.00%) were malignant and 2 (25.00%) benign (P=0.25, OR=3.22, 95% CI 0.47–18.07). In EG group, the sensitivity, specificity, positive predictive value, negative predictive value and likelihood ratio are 0.80 (0.66–0.90), 0.25 (0.08–0.53), 0.79 (0.64–0.88), 0.27 (0.09–0.56) and1.07 respectively.In the NEG, 46 (85.19%) had malignant lesions and 8 (14.81%) had benign lesions. Rebiopsy was necessary in 10 (18.52%) patients (95% CI 0.09–0.30). Among the rebiopsied patients, 7 (70.00%) cases were malignant and 3 (30.00%) cases were benign. Rebiopsy data showed no statistically significant difference between EG (malignant lesions: 25.93%) and NEG (malignant lesions: 18.52%) groups.

Conclusion
Our results suggest that elastography does not significantly improve overall sampling success or reduce the need for rebiopsy, which aligns with observations reported in the international literature regarding the use of elastography. However, because the study is a small, single-center retrospective analysis, a larger multicenter prospective randomized trials incorporating both quantitative and qualitative assessments are needed.

Diagnosztikus dilemma a vékonybélben

Szerző: Dr. Menyhárt Orsolya

Társszerzők: Dr. Papp Veronika, Prof. Dr. Miheller Pál, Prof. Dr. Szijártó Attila, Dr. Müllner Katalin

Cisztás fibrózisban előrehaladott pulmonalis érintettség esetén az életkilátások javítása érdekében tüdőtranszplantáció válhat szükségessé. A tartós immunszuppresszió azonban növeli a lymphoproliferatív betegségek kialakulásának kockázatát, amelyek gastrointestinalis érintettséggel is járhatnak. 
Egy fiatal férfi beteg esetét mutatjuk be, akinél cisztás fibrózis miatt 30 év korban tüdőtranszplantáció történt. A transzplantációt követő évben szerteágazó hasi panaszok miatt indult kivizsgálása. Képalkotó a coecum régiójában kifejezett gyulladást és lymphadenopathiát ábrázolt.  Colonoscopia során a terminalis ileumban izoláltan egy exophyticus, exulcerált, nagyméretű laesio volt látható. MR-enterographia a passage-zavart is okozó szűkítő laesio hátterében számos kórképet – többek között necrotizáló colitist, CMV-enterocolitist, tuberculosist, valamint lymphoma lehetőségét – vetette fel. Szövettan malignitást nem igazolt, akut ileitis etiológiájaként gomba, TBC, CMV fertőzés kizárását követően  leginkább gyógyszerhatás vagy kezdődő Crohn-betegség merült fel. A képalkotó vizsgálat során a májban novum laesio került leírásra, melynek biopsziás vizsgálata EBV-pozitív poszttranszplantációs lymphoproliferatív betegséget (PTLD) igazolt, onkológiai kezelése indult. A beteg későbbiekben vékonybél-passage zavar miatt került ismét látókörünkbe, mely konzervatív kezelés mellett rendeződött. Novum haematochesia miatt végzett colonoscopia alapján vérzésforrásként az ismert vékonybél laesio szolgálhatott, szövettan malignitást továbbra sem igazolt. Hemostypticum mellett vérzés nem ismétlődött, magas malnutríciós rizikó miatt táplálásterápiáját rendszeresen konzultáltuk. A szövettanra és szegmentális érintettségre tekintettel ex juvantibus indított lokális szteroid terápia jó effektivitásúnak bizonyult. Összességben az etiológia hátterében leginkább lymphoma merül fel, de Crohn-betegség mellett esetlegesen IgG4 asszociált betegség is kizárásra vár. Sebészeti referálás folyamatban resectio mérlegelése irányában, azonban a beteg kedvezőtlen alvadási paraméterei és tápláltsági státusza limitáló tényezőt jelenthetnek.
Esetünk rámutat, hogy transzplantációt követően jelentkező bizonytalan hasi panaszok és vékonybél laesio esetén a differenciáldiagnosztikában PTLD lehetőségére is gondolni kell.

Egy beteg, egy tünetcsoport, két kórkép

Szerző: Dr. Németh Bence

Társszerző: Dr. Pécsi Gyula

..avagy az arteria mesenterica superior dissectio és ilealis neuroendokrin tumor együttes előfordulása visszatérő hasi panaszok hátterében – esetismertetés

Bevezetés
A krónikus vagy visszatérő hasi panaszok kivizsgálása során ritkán több, egymástól független kórkép együttes fennállása is igazolódhat. A vékonybél neuroendokrin tumorai ritka daganatok, melyek gyakran nem specifikus tünetekkel jelentkeznek. Az arteria mesenterica superior spontán dissectiója szintén ritka vaszkuláris kórkép, amely mesenterialis keringészavaron keresztül hasi panaszokat okozhat. Esetünkben e két ritka kórkép együttes előfordulását mutatjuk be.

Esetismertetés
A 67 éves férfi beteg anamnézisében abdominalis aneurysma szerepel. 2023 óta időszakosan visszatérő hasi fájdalom és hasmenés jelentkezett, majd panaszai 2025 második felében fokozódtak, több alkalommal jelentkezett sürgősségi osztályon különböző hasi panaszok miatt. Elmondása szerint minden nap 16:00–18:00 között erős, görcsös hasi fájdalmat észlelt, mely étkezést követően flatulentiával társult. Az alapvető kivizsgálások negatív eredményt adtak.
Hasi CT az arteria mesenterica superior dissectiójának lehetőségét vetette fel, emellett a mesenteriumban több nyirokcsomót ábrázolt. A vékonybél egy szakaszán falmegvastagodás volt látható, mely hátterében felmerülhetett perisztaltikus jelenség, azonban a klinikum miatt további vizsgálat történt. A beteg testsúlycsökkenésről számolt be. Két héten belül végzett MR enterographia az ileumban szintén falmegvastagodást írt le. A fogyás, a mesenterialis nyirokcsomók és az elváltozás okozta következményes béltágulat miatt sebészeti exploratio mellett döntöttünk.
Az Érsebészeti Osztályon végzett angiographia igazolta az SMA dissectióját, mely miatt percutan transluminalis angioplastica és stent implantáció történt thrombocytaaggregáció-gátló kezelés beállítása mellett. A későbbi sebészeti feltárás során az ileumban 3 cm-es tumoros elváltozást és resecabilis mesenterialis nyirokcsomó konglomerátumot találtak, melynek eltávolítása R0 resectióval történt. A szövettani vizsgálat neuroendokrin tumort igazolt. A beteget onkológiai gondozásba vették, melynek során lanreotid (Somatuline) kezelés indult. A kezelést követően a beteg hasi panaszai megszűntek, testsúlycsökkenése megállt.

Következtetés
Esetünk rávilágít arra, hogy tartós, nem specifikus, különös hasi panaszok esetén akár több ritka kórkép együttes fennállása is a tünetek hátterében állhat. Az SMA dissectio és az ilealis neuroendokrin tumor egyidejű jelenléte különösen ritka diagnosztikai kihívást jelenthet.

Eosinophil oesophagitis kockázat felmérése falatelakadás miatt vizsgált betegeknél

Szerző: Kovács Aurél Dávid

Bevezetés
Az eosinophil oesophagitis (EoE) a nyelőcső  krónikus, immun-mediált gyulladásos betegsége, melynek gyakori tünetei a dysphagia és falatelakadás. Kiemelten érintettek a 40 év alatti férfiak, akik azonban gyakran nem jelentkeznek további kivizsgálásra, ami késői diagnózishoz vezet, ezért fontos a betegség korai felismerése a falatelakadással jelentkező betegeknél.

Célkitűzés
Célunk a sürgősségi osztályra falatelakadás miatt érkezett betegek elemzése, valamint annak felmérése, hogy az eosinophil oesophagitis előfordulása aluldiagnosztizált-e ebben a betegcsoportban.

Módszer
A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Orvostani Klinikáján 2022.01.01–2023.12.31. között sürgősségi gasztroszkópián átesett betegek retrospektív elemzését végeztük. Két prediktív modellt (UNC, PoC) alkalmaztunk, melyek az EoE egyéni kockázatát számítják ki dysphagiás betegeknél. Ezek alapján a betegeket magas és alacsony valószínűségű csoportra osztottuk.
Statisztikai elemzés során a leíró statisztikai módszereken túl Welch t-tesztet vagy Wilcoxon rank-sum tesztet, kategóriás változók esetén Chi-négyzet vagy Fisher-exact tesztet, korreláció vizsgálatára Spearman-t alkalmaztunk.

Eredmények:
A vizsgálatba összesen 49 beteget vontunk be, ebből 16 esetet kizártunk malignus vagy egyéb etiológia miatt. A fennmaradó 33 beteg (22 férfi (66,7%), 11 nő (33,3%), átlagéletkor 53 ± 19 év, medián 45 év) adatait elemztük.
A betegek között 6 (18,18%) volt EoE-s, a fennmaradó 27 (81,82%) esetben az etiológia ismeretlen volt. Biopszia összesen 6 betegnél történt, endoszkópiánként 2-5 mintavétellel és ebből 2 betegnél született EoE diagnózis.
Az UNC modell alapján 14/33 (42,4%) beteg került magas EoE-valószínűségű kategóriába, hasonló arányban, mint a PoC modellnél (45,5%). A két prediktív modell erős egyezést mutatott: a PoC pozitivitás 11,2-szer gyakoribb UNC pozitivitással társult (RR = 11,2; Fisher p < 0,001).
Mindkét modellben a „magas valószínűségű” betegek fiatalabbak voltak (PoC: 38 vs. 65 év; UNC: 35 vs. 66 év, p < 0,001).

Konklúzió
Eredményeink alapján a PoC modell jól azonosította a tényleges EoE diagnózisú betegeket, és az UNC modellel szoros egyezést mutatott. Mindkét modell fiatalabb betegeket jelölt magas EoE-valószínűségűnek, viszont a tényleges diagnózis ennél alacsonyabb volt. Ez arra utalhat, hogy a falatelakadással érkező fiatal, férfi betegek körében az EoE aluldiagnosztizált lehet.

A vékonybél-paradoxon: Adenocarcinoma a duodenojejunalis átmenetnél – Esetismertetés

Szerző: Dr. Kármán Petra

Társszerzők: Dr. Sőth Szabolcs, Dr. Völgyi Zoltán, Dr. Bujtor Zoltán

Magyarországon a keringési rendszer megbetegedéseit (45–50%) követően a daganatos kórfolyamatok képezik a vezető halálokot (25%). A gasztrointesztinális tumorok incidenciája – a tüdő- és emlődaganatok mellett – kiemelkedő. Míg az emésztőrendszeri daganatok többségét a colorectalis, a pancreas, a gyomor, a nyelőcső, valamint a máj- és epeúti malignomák adják, addig a tápcsatorna leghosszabb szakaszának, a vékonybélnek a daganatos érintettsége ritka, mindössze 1–5%. Szövettani típusuk változatos: az adenocarcinoma mellett carcinoid, GIST vagy lymphoma is előfordulhat.
Előadásunk célja, hogy egy 83 éves férfi betegünk esete kapcsán ráirányítsuk a figyelmet erre a ritka daganattípusra. A páciens kivizsgálása intermittáló felhasi fájdalom, anaemia és fogyás miatt indult. A computer tomográfia (CT) kifekélyesedő felszínű térfoglaló folyamatot igazolt az endoszkópia számára nehezen elérhető lokalizációban, a duodenojejunalis átmenetnél. A diagnózis megerősítése céljából colonoscoppal végzett felső panendoszkópia történt, amely igazolta az intestinális tumort; a szövettani mintavétel adenocarcinoma duodenit mutatott ki.
Az esetet ritkasága, valamint a diagnosztikus nehézségek és a terápiás lehetőségek bemutatása miatt tartjuk előadásra érdemesnek. Emellett érintjük azon hipotéziseket is, amelyek választ keresnek a „vékonybél-paradoxonra”: miért alakul ki malignitás ilyen alacsony arányban a tápcsatorna leghosszabb szakaszán.

Trombózisprofilaxis kihívásai gyermekkori Crohn-betegségben

Szerző: Dr. Tóth Klaudia

Társszerző: Dr. Kadenczki Orsolya

Bevezetés
A gyermekkori mélyvénás trombózis (MVT) egy ritka, de potenciálisan életveszélyes állapot, melynek kockázata gyulladásos bélbetegségben (IBD) akár tízszeres is lehet az egészséges gyermekpopulációhoz viszonyítva. A protrombotikus állapot jelenléte (pl.: szisztémás gyulladás, műtét szüksége, immobilizáció, invazív eszközök használata, szerzett és öröklött trombofília) a Virchow-triászon keresztül vezet trombózishoz. Míg felnőttkorban egyértelmű szakmai protokollok segítik a trombózisprofilaxist ambuláns és hospitalizált IBD betegeknél, addig gyermekkorban csak fekélyes vastagbélgyulladásra (UC) vonatkozóan vannak konkrét irányelvek. A tapasztalat hiánya és/vagy a gasztrointesztinális vérzéstől való félelem emiatt sok esetben a prevenció elmaradásához, ezáltal pedig súlyos következményekhez vezethet.

Célkitűzés
Egy Crohn-betegséggel (CD) diagnosztizált, remisszió indukció során MVT-sal szövődött gyermek esetén keresztül rávilágítani a CD-ben szenvedő gyermekek trombózisprofilaxisára vonatkozó ajánlások hiányosságaira, ezáltal felhívni a figyelmet a hazai és nemzetközi protokollok összeállításának, valamint a felnőtt ajánlások adaptálásának szükségére CD-ben szenvedő gyermekek esetében.

Esetbemutatás
A 11 éves leány gyermeknél 2022-ben igazolódott CD. A nagylány elesett, gyenge állapotához, kifejezett alhasi fájdalmához a diagnózist követő 1. hónap után a bal oldali csípőből kisugárzó, azonos oldali alsó végtagfájdalom társult. A per os szteroidkezelés tekintetében tapasztalt non-adherencia miatt, parenterális szteroidterápia elkezdése céljából centrális vénás kanül (CVC) behelyezése történt. MVT gyanúja miatt a bal alsó-és a CVC-nek megfelelő bal felső végtag vénás keringéséről Doppler-ultrahang készült, amely az említett régiókban trombózist igazolt. Hematológussal egyeztetve alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) kezelést indítottunk. Trombofíliapanel vizsgálat Leiden heterozigóta mutációt igazolt. Az antikoaguláns terápiát hematológusaink 11 hónap után felfüggesztették. A gyermek 2025 őszétől ismét aktivitás jeleit mutatta, közepes aktivitású CD fellángolás igazolódott. A mérsékelt klinikai tünetekre, a kísérő mucosalis vérzésre, valamint a hospitalizáció hiányára tekintettel farmakológiai trombózisprofilaxis nem indult. 2025 novemberében, a bal alsó végtag területén, a v. iliacaba magasra terjedő MVT igazolódott. A terápiás LMWH-kezelés mellett a kontroll Doppler-vizsgálat az erek rekanalizációját mutatta két hónap elteltével. Hematológusaink, a nemzetközi ajánlásokat (EINSTEIN-Jr vizsgálat) és a beteg életkorát figyelembe véve, a kezelést terápiás dózisú, direkt orális antikoagulánsra (DOAC), rivaroxabanra váltották. A beteg anamnézisében szereplő, recidiváló és v. iliacaba terjedő MVT, valamint a fennálló, egyéb rizikófaktorok miatt hosszú távú, élethosszig tartó antikoaguláns kezelés tervezett.

Következtetés
Az IBD-ben szenvedő gyermekek trombózisprofilaxisa esetén számos kihívással kell szembenéznünk. Esetünk alátámasztja, hogy a CD-vel diagnosztizált gyermekek trombózisprofilaxisára vonatkozó ajánlások hiányosak. Míg UC esetén létezik profilaxis algoritmus, CD-ben a döntés szubjektív. Az irodalmi adatok áttekintése alapján gyermekkori CD esetén, kórházi felvételhez társuló legalább egy rizikó faktor (pl. korábbi MVT, trombofília, immobilitás, szisztémás szteroidterápia, obezitás stb.) jelenlétében a farmakológiai trombózisprofilaxis mérlegelendő, függetlenül a betegség súlyosságától vagy a mucosalis vérzés jelenlététől. Véleményünk szerint CD-ben szenvedő serdülők esetén a felnőtt irányelvek átvétele indokolt lehet, azaz járóbeteg, közepes/súlyos aktivitású colitis esetén farmakológiai trombózisprofilaxis elindítása ajánlott. Emellett pedig országosan és nemzetközileg is szükség lenne az IBD-vel diagnosztizált gyermekek trombózisprofilaxisára vonatkozó egységes ajánlások összeállítására, a hematológussal való szoros együttműködésre, valamint a személyre szabott rizikóbecslés és terápia alkalmazására.

Esetbemutatás: Okrelizumab-indukálta colitis vagy colitis ulcerosa aktivitás?

Szerző: Morár Aliz

Társszerzők: Dr. Patai Árpád¹, Dr. Lukász Péter², Dr. Székely Eszter³, Dr. Szirtes Ildikó³, Dr. Tóth Béla⁴, Füstös Diána², Prof. Dr. Miheller Pál¹, Prof. Dr. Szijártó Attila², Dr. Hagymási Krisztina¹

1. Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika, Gasztroenterológia Tanszék
2. Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika
3. Semmelweis Egyetem Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet
4. Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika

Az okrelizumab egy anti-CD20 monoklonális antitest, amelyet sclerosis multiplex (SM) kezelésére alkalmaznak. Az immunmoduláns terápiának ritkán, de jelentkezhetnek emésztőrendszeri mellékhatásai, mint például az immunmediált (anti-CD20) colitis. Colitis ulcerosa (CU) és SM együttes fennállása esetén az említett szövődmény diagnózisának felállítása jelentős kihívást jelenthet.
Továbbiakban egy 42 éves nőbeteg esetét mutatjuk be. Anamnéziséből 2004-ben diagnosztizált remittáló-relabáló sclerosis multiplex, valamint 2014-ben szövettannal igazolt colitis ulcerosa szerepel, tartós meszalazin kezeléssel. Neurológiai betegségére tekintettel interferon béta-1a (Avonex) terápia alatt állt, de többszörös, hospitalizációt igénylő relapszusok, és képalkotó vizsgálatok által igazolt progresszió miatt a kezelés váltása mellett döntöttek. Ezt követően az alkalmazott terápiát nem tolerálta, így erre, valamint az együttesen fennálló CU-ra tekintettel okrelizumab kezelését kezdték 2020-ban. 2025 októberében progrediáló hasmenés, hematochezia, fogyás, perianális gennyes váladékozás okán jelentkezett. Fizikális státuszából vagina körüli fájdalmas exulceratiók emelendőek ki, amelyek nőgyógyászati konzílium alapján herpes infekciónak megfelelhettek, ezirányban adekvát terápia ineffektívnek bizonyult. Proktológiai vizsgálata során anális fekély hátterében STD merült fel (HIV, Treponema pallidum, Chlamydia trachomatis, Neisseria gonorrhoeae, HSV1, HSV2, CMV, EBV), ezt a későbbi kivizsgálás kizárt. MR-enterográfia vizsgálata készült, amely a bal colonfél területén gyulladást igazolt, továbbá a processus vermiformisban kérdéses kitöltöttség került leírásra. Colonoscopiat végeztünk, amely során az appendixszájadék duzzadtnak, erodáltnak bizonyult, a colon ascendens, és a transversum oralis 2/3-tól kezdődően a sigma középső harmadáig a nyálkahártya diffúzan exulcerált, girált, sérülékeny, tömött volt, ép rectosigmoidealis átmenettel, majd innen distalisan szintén gyulladt területek mutatkoztak. Szövettani vizsgálat eosinophil, neutrofil granulocitás, plazmasejtes beszűrődést, crypta abscessust írt le, CMV pozitivitás nem igazolódott, ezek alapján felmerült anti-CD20 colitis lehetősége.
Az irodalmi adatok alapján az anti-CD20 terápia IBD-vel azonos szöveti képet mutató colitist okozhat, így a látott makroszkópos és mikroszkópos kép megfelelhető az okrelizumab okozta colititsnek. Az immunmoduláns leállítása mellett szteroid kezelés, majd biológiai terápia (vedolizumab) indult.
A fenti esetbemutatás kapcsán szeretnénk kiemelni az anti-CD20 terápia ritka, de súlyos gasztrointesztinális mellékhatásainak jelentőségét, valamint a klinikopatológiai korreláció jelentőségét.

Tanítóm, a polip – Netflix nélküli vágott változat

Szerző: Szántó Flóra

Társszerzők: Magyar Dániel, Bősze Zsófia, Fábián Anna, Kui Balázs, Bor Renáta, Szepes Zoltán

Bevezetés
Az időskorban jelentkező, több szervrendszert érintő, nem specifikus tünetegyüttesek diagnosztikája gyakran jelent kihívást. A gastrointestinalis tractusban talált látszólag jelentéktelen elváltozások szövettani feldolgozása olykor váratlan, a gasztroenterológiai kórképeken túlmutató kóreredetre irányíthatja a figyelmet. Esetünkben egy rutin colonoscopia során eltávolított sessilis polyp szövettani feldolgozása vezetett a háttérben álló szisztémás folyamat felismeréséhez.

Esetismertetés
A 84 éves hypertonia, angina pectoris, NIDDM és korábban ischaemiás colitis miatt gondozott nőbeteg kivizsgálása gyengeség, pancytopenia, cardialis decompensatio és akut veseelégtelenség miatt indult. Osztályos felvételét egy héttel megelőzően haematológiai ambulancián a pancytopenia hátterében B12 hypovitaminosist véleményeztek.Laboratóriumi vizsgálatai normál abszolút retikulocytaszám és bilirubin mellett izolált GGT- és LDH-emelkedést, csökkent albumin- és kolinészterázt, valamint proteinuriát mutattak. Mellkas röntgen cardialis decompensatiónak megfelelő eltéréseket írt le. Hasi ultrahang splenomegalia és szabad hasi folyadék nélküli hepatomegaliát igazolt enyhe epeúti tágulattal, normál morfológiájú vesék mellett.A Salazopyrin felfüggesztése, a cardialis decompensatio konzervatív kezelése, ismételt transzfúziók és B12-vitamin pótlás mellett általános állapota lassú javulást mutatott. A differenciáldiagnosztika részeként kiterjesztett laborvizsgálatok, tumormarkerek, széklet vér teszt, szérumfehérje-elektroforézis és immufixációs vizsgálatok történtek. Laboratóriumi eredményei enyhe hypercalcaemiát, hyperphosphataemiát, csökkent PTH-t, emelkedett húgysav-, szérumvas- és transzferrinszaturációt mutattak, normál ferritin és TSH mellett. A tumormarkerek közül CA19-9, CA125 és CA15-3 enyhe emelkedést mutatott.A nem negatív széklet vér teszt miatt colonoscopiára került sor. A vizsgálat ischaemiás eltérést nem igazolt, azonban az ép nyálkahártyájú vastagbélből három 1 cm-nél kisebb sessilis polyp került eltávolításra.A további vizsgálati eredményekre várva a beteg állapota hirtelen romlott: anuria lépett fel, vesefunkciója tovább szűkült, haemodialízis vált szükségessé. Ezzel egyidőben megérkezett az egyik polyp szövettani eredménye, mely a vastagbélben atípusos plazmasejtes infiltráció lehetőségét vetette fel. A további hematológiai irányú kivizsgálás végül egy szisztémás haematológiai betegség igazolásához vezetett. A beteg állapota azonban gyorsan progrediált, a súlyosbodó veseelégtelenség és következményes metabolikus acidózis miatt rövid időn belül elhunyt.

Következtetés
Esetünk rámutat arra, hogy egy látszólag jelentéktelen endoszkópos lelet szövettani feldolgozása kulcsfontosságú lehet egy háttérben zajló szisztémás betegség felismerésében. A gastrointestinalis eltérések időnként csupán „jelzőtünetei” lehetnek egy komplex kórfolyamatnak, ezért az endoszkópos leletek gondos patológiai feldolgozása és a klinikai kontextus integrált értékelése alapvető jelentőségű.

Kizárólagos enterális táplálás (EEN) sztenotizáló Crohn-betegségben

Szerző: Demeter Dóra

Társszerző: Dr. Golovics Petra Anna PhD

Gyermekkorban az exklúzív enterális táplálás (EEN) aktív Crohn-betegségben bevált, első vonalbeli indukciós terápia 80%-os remissziós és nyálkahártya-gyógyulási eredményekkel. Felnőttek esetében a friss irányelvek már támogatják a Crohn’s Disease Elimination Diet (CDED) és a részleges enterális táplálás (PEN) alkalmazását, ugyanakkor a mindennapi gyakorlatban ezek bevezetése még kevésbé elterjedt.
2022 októberében fiatal nőbetegnél stenotizáló Crohn-betegség talaján két korábbi bélrezekciót követően állapotromlás következett be. A beteg az akkor elérhető mindhárom biológiai terápiában már részesült; MR enterográfia és kapszula endoszkópia alapján terápiaváltás lett volna szükséges, azonban új készítmény még nem volt elérhető. A további sebészi beavatkozás esetén a rövidbél szindróma esélye kiemelten magas volt, ezért a műtét elkerülése és az állapot stabilizálása elsődleges céllá vált.
 A beteggel egyeztetve 8 hetes EEN-t indítottunk testösszetétel-méréssel, egyénre szabott energia- és fehérjeszükséglet-számítással, szoros kontroll mellett, kiemelt fókuszszal az izomtömeg megőrzésére. Ezt követően a diéta bővítése a CDED alapján történt, 6 hetente léptetve a fázisokat. A beteg panaszai hetek alatt javultak és a terápiát követően a kapszula endoszkópos vizsgálat alapján teljes nyálkahártya-gyógyulást értünk el. A beteg a biológiai terápián maradt, és amikor ismét panaszossá vált upadacitinib kezelésre tudtunk váltani emellett a beteg további két éven át tünetmentes maradt, majd MR enterográfia alapján a megmaradt vékonybélszakaszon ismét gyulladásos aktivitás igazolódott. Ismételt 8 hetes EEN-t követően a CDED fázisait 6 hetente váltva a beteg ismét tünetmentes.
Tapasztalatunk alapján az EEN, majd a CDED strukturált alkalmazása felnőtt, súlyos lefolyású Crohn-betegségben is képes klinikai remissziót és akár teljes nyálkahártya-gyógyulást elérni.

Retrospektív testösszetétel-analízis fallal körülvett pankreász nekrózisban (WOPN) szenvedő betegeknél egy tercier centrumban

Szerző: Horváth Lilla

Társszerzők: Havelda Luca, Hegyi J. Péter

Háttér
A módosított Atlanta-klasszifikáció szerint a fallal körülvett („walled-off”) pankreász nekrózis (WOPN) egy érett, demarkált nekrotikus gyülem, amely az akut nekrotizáló pankreatitisz (AP) kialakulását követően ≥4 héttel alakul ki. Az összes AP-eset 1–9%-ában, a súlyos eseteknek pedig akár 15%-ában fordul elő.

Célkitűzés
A WOPN-ben szenvedő betegek testösszetételének elemzése az intézetünkben elérhető diagnosztikai eszközökkel.

Módszerek
Retrospektíven gyűjtöttük össze 64, 2022 májusa és 2025 novembere között kezelt WOPN-beteg demográfiai és antropometriai adatait: súly, magasság, BMI, bioelektromos impedancia analízis (BIA), kézi szorítóerő-mérés (dinamometria) és a Malnutrition Universal Screening Tool (MUST) szűrőteszt eredményeit. A kezelés típusa alapján két csoportot alakítottunk ki: endoszkópos ultrahang (EUH) vezérelt lumen-összetartó fém sztent (LAMS) beültetés (n=42), illetve konzervatív kezelés (n=22). A testösszetétel és a malnutríció kockázatát vizsgáltuk.

Eredmények
A 64 beteg közül 41 (64,06%) volt férfi (LAMS csoport: 66,67%; konzervatív csoport: 59,09%). A medián életkor 54,5 év volt (56,5 vs. 50,5). BIA mérés 21 LAMS (50%) és 12 konzervatív (54%) betegnél történt. Az átlagos extracelluláris víz (ECW) arány 0,396 vs. 0,388 volt; a LAMS-betegek 67%-ánál, míg a konzervatívan kezelt betegek 50%-ánál mértünk emelkedett ECW-szintet. Ez tükrözi a folyadékgyülemek jelenlétét, amelyek torzították a BIA-alapú izomparamétereket (FFMI, SMI, vázizomtömeg), így a BIA megbízhatatlannak bizonyult WOPN esetén. A szorítóerőt 11 LAMS-betegnél vizsgáltuk: 82%-uknál gyenge, 18%-uknál normál értéket mértünk. A 16 konzervatívan kezelt beteg közül 31% gyenge, 44% normál és 25% erős szorítóerővel rendelkezett. A MUST-pontszámok rosszabb tápláltsági állapotot mutattak a LAMS-csoportban (n=32): 41% alacsony, 13% közepes, 47% magas kockázat; a konzervatív csoportban (n=21) 76% alacsony, 10% közepes és 14% magas kockázatot találtunk. Összességében a LAMS-os betegek általános állapota rosszabb, izomerejük gyengébb, malnutríciós kockázatuk magasabb volt, ami a hosszabb hospitalizációval és a csökkent mértékű táplálkozással függhet össze.

Következtetések
A WOPN-betegek – főleg a LAMS-csoport – malnutríció és szarkopénia szempontjából magas kockázatúak, szoros monitorozást igényelnek. Mivel a folyadékgyülemek rontják a BIA pontosságát, a CT-alapú testösszetétel-meghatározás megbízhatóbb módszer. A kezelés multidiszciplináris szemléletet igényel, további randomizált vizsgálatok szükségesek a stratégiák finomításához.

Üsse kő, legyen egy ERCP-je

Szerző: Prehoda Bence

Társszerző: Lóth Szendile Nóra¹, Pőcze Balázs², Lódi Csaba2, Marjai Tamás², Cseh Áron¹

1. Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Bókay utcai Részleg
2. Semmelweis Egyetem Sebészeti Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika

Betegünknél 2025 júliusában felhasi fájdalom, hányás miatt indult kivizsgálás más intézetben, ekkor ultrahang vizsgálaton epehólyag és epevezeték kövesség ábrázolódott, kissé tágabb ductus choledochus mellett, a panaszok indulásakor negatív laboratóriumi vizsgálatok mellet. A hasi fájdalom átmeneti enyhülését követően egy napon belül panaszai fokozódtak, ekkor a kontroll laboratóriumi vizsgálatok súlyos heveny hasnyálmirigy gyulladásra, mérsékelt májszövetkárosodásra és enyhe epeúti obstrukcióra utaltak. Tekintettel a képalkotó vizsgálat leletére, endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia történt, amin gyulladt környezetben a papillába ékelődött követ láttak, endoszkópos szfinkterotómiát végeztek, az epeutat ballonnal áthúzták. A beavatkozást követő napokban fokozódó hasi fájdalom, keringéstámogatási igény, légzési elégtelenség miatt Klinikánk Intenzív Osztályára került, ahol képalkotó vizsgálatokon duodenum perforáció merült fel, Sebészeti Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikától kértünk segítséget. Intézetünkben laparotómiát végeztek, 5 liter szabad hasi folyadékot távolítottak el, a hasban gyulladt, nekrotizáló, szapponifikáló régiók voltak, ductus cysticus drént hagytak bent és a kiterjedt akut gyulladásra tekintettel az enteralis táplálás megkönnyítése céljából jejunosztómiát végeztek, egyértelmű perforációt nem tudtak lokalizálni. Ezt követően ismételt lavázs, drenázs szükségessége, dréneken látott epés hozam miatt STéG Intenzív Osztályára helyeztük. Összesen 10 alkalommal történt hasi feltárása, nekrektómia, lavázs, drenázs, vákuumos kötés csere céljából, a gyulladt, szakadékony szövetek miatt hasát több, mint 1 hónapig vákuum terápia mellett nyitva kezelték. Ezt követően lehetővé vált emissziója 2025 szeptemberében, rezidualis folyadékgyülemek, tápláló jejunostoma és pig-tail drain bent hagyása mellett. 3 hónapon keresztül otthonában dénjét öblítették, egy alkalommal szükség volt további folyadékgyülem punkciójára is. A dréneket 2025 decemberében tudták eltávolítani, szintén rezidualis folyadékgyülemek mellett. 2025 decemberében ismételt pankreatitisz epizód miatt hospitalizáltuk klinikánkon, ami karencia, majd nazojejunális táplálás mellett gyors javulást mutatott. Tekintettel kifejezetten emelkedett IgG4 értékeire, kivizsgálását kiterjesztettük autoimmun pankreatitisz irányába, immunszerológiai vizsgálatai negatívak lettek. Otthoni nazojejunális táplálás mellett a hosszas kórházi kezelést megelőző súlyát visszanyerte, így a jejunális szondát eltávolítottuk, a közoktatásba visszatér. Jelenleg szorosan obszerváljuk autoimmun pankreatitisz irányába, szükség esetén kiegészítő szövettani illetve genetikai vizsgálata tervezett, a súlyos kórkép kialakulásához esetlegesen hozzájáruló korábbi variációs anatómiai helyzet igazolása a számosi hasi beavatkozás miatt már nem várható. Esetünk jól reprezentálja a ritka betegségek (pl. súlyos biliáris pankreatitisz gyermekkorban) centralizált ellátásának szükségességét, a multidiszciplinaritás és az alapos differenciáldiagnosztika fontosságát a napi gyakorlatban.

Jelentős hiperbilirubinémia kivizsgálása terhesség alatt: diagnosztikai kihívások súlyos kolesztázis esetén

Szerző: Tóth Bence

Társszerző: Fehér Krisztina Eszter, Sipeki Nóra, Altorjay István, Tornai István, Papp Mária, Daragó Péter, Molnár Zsuzsanna

A terhesség alatti májbetegségek magukban foglalják mind a gesztációs májbetegségeket (köztük a terhességi kolesztázist – ICP), mind a  terhesség alatt véletlenszerűen jelentkező akut és krónikus májbetegségeket. Akár terhességspecifikusak, akár már korábban is fennálltak, a terhesség alatti májbetegségek jelentős kockázatot jelentenek az anya és a magzat morbiditására és mortalitására nézve.
Az ICP a terhesség alatt jelentkező, intenzív viszketéssel és megemelkedett epesavszinttel (≥ 10 µmol/L) diagnosztizált állapot. A diagnózishoz elengedhetetlen az egyéb viszketéssel járó okok kizárása és a szülés utáni értékek teljes normalizálódásánk igazolása. A betegség fokozott kockázatot jelent a koraszülésre, a magzatvíz meconiumos szennyeződésére, elhúzódó kezelésre neonatalis intenzív osztályon  valamint a magzat elhalására, különösen 100 µmol/L feletti epesavszint esetén. Az elsődleges gyógyszeres kezelés az ursodeoxikólsav (UDCA), amely enyhíti az anyai viszketést és csökkentheti a spontán koraszülés kockázatát. A szülést az epesavszint súlyossága alapján a 35. és 39. hét között időzítik, súlyos esetben a 35–36. hétre időzítve. Szülés után a viszketés általában 48 órán belül megszűnik, a májfunkciós értékeknek pedig legkésőbb 3 hónapon belül rendeződniük kell.
Egy 31 éves, hétszer terhes és negyedszer szülő nőbeteg esetét mutatjuk be, aki a terhességének 21. hetében sárgaság, súlyos viszketés és jelentős kolesztatikus májenzim emelkedés miatt került felvételre Klinikai Központunk Szülészeti-, és Nőgyógyászati Klinikájára. A laboratóriumi vizsgálatok jelentősen emelkedett epesav szintet ~500 µmol/L,  >200 µmol/L-t meghaladó össz-, és konjugált bilirubinszintet és kifejezetten emelkedett transzamináz értékeket (AST/ALT 1500–2000 U/L) mutattak. A képalkotó vizsgálatok során az epehólyag falához rögzült echodús képlet ábrázolódott, amely kis kő vagy polypus lehetőségét vetette fel, ugyanakkor az intra- és extrahepatikus epeutak tágulata nem volt egyértelműen kimutatható. Hepatológiai konzílium során a terhességhez kapcsolható májbetegségek közül sem az akut terhességi zsírmáj, sem preeclampsia, sem HELLP szindróma lehetősége nem merült fel. Ezen kórképekre jellegzetes laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok együttese nem volt megállapítható. Az eddig rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján felmerült az extrahepatikus kolesztázis – elsősorban intermittáló epeúti elzáródás – lehetősége, melyet a klinikai tünetek és a dominánsan direkt hiperbilirubinémia is támogatott.
Endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia (ERCP) során endoszkópos szfinkterotómia és Dormia-kosárral végzett epeúti tisztítás történt. Ezt követően UDCA terápia mellett bőrviszketése megszűnt, napi laboratóriumi kontroll során az epesavszint kezdetben csökkenő tendenciát mutatott, majd ismételt emelkedés jelentkezett. A hepatológiai konzílium által javasolt ismételt ERCP vizsgálatba perinatológiai tájékoztatást követően a gravida beleegyezett, így az epeutak átmosása megtörtént, ürülési akadály nem volt látható. A beavatkozást követően ismét csökkenő tendenciát mutató epesav érték emelkedni kezdett. Hepatológiai javallat alapján az UDCA mellett kolesztiramin terápia indult, mely hatására drasztikus epesav csökkenés következett be.
 A vírusos és autoimmun szerológiai vizsgálatokat is magában foglaló kiterjedt etiológiai kivizsgálás negatív eredményt hozott. Az örökletes kolesztatikus rendellenességek és az alacsony foszfolipid-asszociált kolelitiázis (LPAC-szindróma) genetikai vizsgálata folyamatban van. A rendkívül magas epesavszint miatt a terhesség intenzív magzati monitorozást igényelt, mivel megnövekedett a magzati aritmia, a placentaelégtelenség és a méhen belüli magzati elhalálozás kockázata.
A bemutatott esetben a klinikai tünetek és a laboratóriumi eltérések részben ICP-re, részben pedig intermittáló extrahepatikus epeúti elzáródásra utaltak. Irodalmi adatok alapján a terhesség alatt az epehólyag motilitásának csökkenése és az epesavösszetétel változása fokozza az epekövesség és az epeúti sludge kialakulásának kockázatát, ami időszakos epeelfolyási akadályt okozhat.
A hepatológiai konzílium által felvetett genetikai vizsgálatok szintén indokoltak lehetnek. A szakirodalmi adatok alapján az ICP-esetek egy részében epesavtranszporter-gének variánsai – például ABCB4 vagy ABCB11 – mutathatók ki, amelyek hajlamosíthatnak kolesztázisra és fiatal kori epekövességre. Ezen genetikai tényezők jelenléte magyarázhatja az atípusos vagy súlyosabb klinikai lefolyást, melyet tovább súlyosbíthat az esetünkben is jelen lévő zsírmáj, mely a csökkent hepatocellularis rezerv mellett fokozott érzékenységet jelenthet az epeürülési zavarokra, és a diszproporcionális transzamináz emelkedést magyarázhatja.

Következtetés
A bemutatott eset rámutat arra, hogy a terhességi kolesztázis diagnosztikája komplex folyamat, és bizonyos esetekben intrahepatikus és extrahepatikus mechanizmusok együttes fennállása is feltételezhető. Az eset különlegességét a rendkívül magas, közel 500 µmol/L epesavszint, valamint az intrahepatikus és extrahepatikus cholestasis együttes fennállásának lehetősége adja.
A nemzetközi irányelvek (FIGO, EASL, AASLD) egybehangzó ajánlásai szerint a betegek kivizsgálása és kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel. A rendszeres laboratóriumi monitorozás, az epesavszintek követése és a hepatológiai konzultáció kulcsfontosságú mind az anyai állapot stabilizálása, mind a magzati kockázatok csökkentése szempontjából.

Családban marad – Örökletes pancreatitis különböző formái és egy kórházunkban kezelt család bemutatása

Szerző: Dr. Fűz-Kulcsár Nikolett

Társszerző: Dr. Czelecz Judit

Bevezetés
Felnőttkori előforduláshoz képest a pancreatitis gyermekkorban lényegesen ritkább, ám az utóbbi években gyakorisága növekszik. Hátterében álló etiológiai faktorok sokrétűek, többek között tompa hasi trauma, pancreatobiliaris rendszer fejlődési rendellenességei, multiszisztémás megbetegedések, gyógyszer- és toxinhatás, vírusfertőzések, anyagcsere-betegségek, valamint genetikai eredet is fel kell, hogy merüljön a differenciál diagnózis során. 

Cél
A gyermekkori hasnyálmirigy-gyulladás egyik kevésbé gyakori, ám annál fontosabb kóroki tényezőjét, a genetikai eredetet szeretnénk hangsúlyozni. Ezek a betegek élethosszig tartó szoros követést igényelnek, hiszen a rekurráló akut pancreatitises epizódok hosszú távon krónikus hasnyálmirigy-gyulladáshoz, az exokrin és endokrin funkció károsodáshoz, valamint malignus szövődmény kialakulásához is vezethetnek. 

Módszerek
Szakirodalmi adatok áttekintésével és egy, a kórházunkban gondozott család példáján keresztül mutatjuk be gyakoribb herediter pancreatitis formákat.

Összegzés
Az előadással szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a gyermekkori hasnyálmirigy-gyulladásban, különösen a tisztázatlan etiológiájú vagy visszatérő esetekben, merüljön fel a genetikai tényezők szerepe is. A mutációt hordozó egyének esetén fontos a korai gondozásba vétel, az életmódi tényezők minimalizálása, valamint a szövődmények megelőzése és kezelése szempontjából.

A láthatatlan sérülés – Pancreatitis tompa hasi trauma után gyermekekben

Szerző: Dr. Molnár Dorottya

Társszerző: Dr. Czelecz Judit, Dr. Mandula Tünde

Bevezetés
Gyermekkorban az akut és a rekurráló akut pancreatitis ritka, de az utóbbi időben egyrenövekvő prevalenciát mutató betegség világszerte. Gyermekekben a felnőttektől eltérően leginkábbepeúti betegségek, gyógyszerek, infekció vagy akár genetikai tényezők vezethetnek a kialakulásához,de a leggyakoribb kóroki tényezők között kiemelendő a tompa hasi trauma is.

Cél
Eseteken keresztül szeretnénk bemutatni a gyermekkorban kezdődő akut pancreatitis kezelésistratégiáját és kiemelni korai felismerésének jelentőségét.Módszerek: Az akut hasnyálmirigy-gyulladás tüneteit, diagnosztikai módszereit és kezelésiprotokollját két, kórházunkban kezelt tompa hasi traumán átesett gyermek esetén keresztül mutatjukbe.

Összegzés
A hasi fájdalom az egyik leggyakoribb panasz, amellyel gyermekeknél a Sürgősségi Ambulanciántalálkozhatunk. Amennyiben az anamnézisfelvétel során felmerül tompa hasi trauma, mindiggondoljunk pancreatitis lehetőségére is. Habár leggyakrabban véletlen hasi trauma okozza azelváltozást, a gyermekbántalmazás lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni. A korai felismerésés a megfelelő kezelés kulcsfontosságú a szövődmények megelőzésében.

FUO mint a hasnyálmirigy sarcomatoid carcinoma első tünete

Szerző: Bánfalvi Zoltán

Bevezetés
A pancreas sarcomatoid carcinoma a differenciálatlan pancreas carcinomák ritka, rendkívül agresszív altípusa, amely az esetek mindössze 0,1–5%-át teszi ki. A betegség prognózisa általában kedvezőtlen és gyakran előrehaladott stádiumban kerül felismerésre. A klasszikus tünetek közé tartoznak a hasi fájdalom, fogyás, sárgaság, azonban a klinikai megjelenés atípusos is lehet. Ritkán a malignus folyamat első megnyilvánulása ismeretlen eredetű láz (fever of unknown origin – FUO) formájában jelentkezik, ami jelentősen megnehezítheti a diagnózist.

Esetleírás
Egy 71 éves, hypertoniás, diabeteses férfibeteg kivizsgálása hetek óta fennálló, 38–39 °C-os láz miatt kezdődött. A láz mellett csak enyhe hasi diszkomfortot panaszolt. A kezdeti vizsgálatok során a széklet mikrobiológiai és molekuláris vizsgálatok negatív eredményt adtak. A vizeletvizsgálat leukocyturiát és minimális bakteriuriát mutatott, ezért húgyúti fertőzés gyanújával antibiotikus kezelés indult, azonban a visszatérő láz továbbra is fennmaradt. Mellkasröntgen vizsgálat kóros eltérést nem mutatott.
Hasi ultrahangvizsgálat multiplex máj- és vesecystákon kívül kóros eltérést nem igazolt. Kontrasztos hasi CT során a pancreas farki régiójában 8,5 cm hosszan kiszélesedett, inhomogén, hypodenz terület volt látható peripancreaticus beszűrtséggel, zsírnecrosissal és kevés szabad hasi folyadékkal, valamint megnagyobbodott nyirokcsomókkal. Az eltérést ekkor elsősorban gyulladás utáni állapotként véleményezték.
Osztályunkon a mindennap jelentkező láz miatt FUO kivizsgálás indult. A laborvizsgálatok tartósan emelkedett CRP-szintet (~200 mg/L), leukocytosist és neutrofil túlsúlyt mutattak, prokalcitonin emelkedés nélkül. A részletes mikrobiológiai vizsgálatok (hemokultúrák, felsőlégúti PCR) negatívak voltak. Tuberculosis irányában végzett Quantiferon- és köpetvizsgálat szintén negatív eredményt adott. Góckutatás során fül-orr-gégészeti és urológiai infekcióforrás nem igazolódott, transthoracalis és transoesophagealis echocardiographia az endocarditist kizárta. Autoimmun betegségek és echinococcosis irányában végzett szerológiai vizsgálatok negatívak voltak.
A kivizsgálás részeként endoszkópos ultrahangvizsgálat történt. Ennek során a páncreas farokban karfiolszerű, heterogén, hypoechogén szigetekből álló, amorf szerkezetű lézió volt látható, amely mintegy 40×40 mm-es területen építette át a pancreas állományát. A lézióból vékonytű-biopsziás (FNB) mintavétel történt.
A szövettani vizsgálat ép pancreas szövet mellett sarcomatoid carcinoma jelenlétét igazolta. A pancreas tumor így a FUO hátterében álló okként került azonosításra. A beteget multidiszciplináris Pancreas Team előtt referáltuk, amely a májban látott kisebb léziók további vizsgálatát javasolta. Az ezekből végzett percutan biopszia a sarcomatoid carcinoma májáttétét igazolta. A beteg jelenleg palliatív kemoterápiás kezelésben részesül.

Következtetés
Az ismertetett eset rávilágít arra, hogy a pancreas sarcomatoid carcinoma rendkívül atípusos módon is jelentkezhet, akár ismeretlen eredetű lázzal. Ezért FUO esetén különösen fontos a széleskörű, multidiszciplináris kivizsgálás és a malignitás lehetőségének figyelembevétele, még akkor is, ha a kezdeti eredmények nem egyértelműek.

Visszatérő pancreatitis – és ami mögötte van

Szerző: Hegyi Viktória

Társszerző: Bukva M., Szepes Z., Gavallér G., Szűcs D., Takács A.

Bevezetés
A gyermekkori non-Hodgkin-lymphomák jelentős részét a B-sejtes lymphomák adják, heterogén extranodalis megjelenéssel.  Bár a gastrointestinalis érintettség nem ritka (~30–40%), a hasnyálmirigy infiltrációja (0.16–4.9%) kivételes. A pancreas érintettséggel jelentkező lymphoma a hasnyálmirigy-gyulladás jellegzetes klinikai tüneteit és/vagy ultrahangos eltéréseit mutatja, ami diagnosztikai nehézséget okozhat.

Esetismertetés
12 éves leánybeteg ismétlődő hasi fájdalmak, hányások és ismeretlen hasi terime miatt került kórházi felvételre. Laboratóriumi vizsgálatok során észlelt emelkedett pancreas enzimek (amiláz 353 U/l, lipáz 719 U/l) miatt akut pancreatitis gyanúja merült fel, ultrahang vizsgálattal diffúzan kiszélesedett, inhomogén szerkezetű hasnyálmirigy ábrázolódott.  Etilógiai faktorként az emelkedett IgG4-szint (IgG4 299 mg/dl) alapján autoimmun pancreatitist véleményeztünk.  Szisztémás sztreroid kezelés mellett gyors klinikai javulást észleltünk, azonban a leépítés során észlelt visszatérő hasi panaszok és progrediáló radiológiai eltérések a diagnózis újragondolását tették szükségessé. Endoszkópos ultrahang vezérelt mintavétel során kiterjedt lymphoid infiltratio volt azonosítható, a végső szövettani diagnózis B-sejtes lymphoblastos lymphomát igazolt. FDG-PET-CT a pancreas és retroperitoneum kiterjedt érintettségét mutatta. A kemoterápiás kezelés során több szövődmény alakult ki: pancreas-eredetű folyadékgyülem, intraabdominális tályog és fistulaképződés, Wirsung-vezeték leakage. A gasztroenterológiai ellátásban meghatározó szerepet kapott az ERCP, mely során transpapillaris pancreasvezeték-stent behelyezés történt a megfelelő drainage biztosítására. A komplex onkohematológiai és a gasztroenterológiai kezelésnek köszönhetően a beteg állapota stabilizálódott, és a lymphomás folyamat is regressziót mutatott.

Összefoglalás
Az eset hangsúlyozza, hogy atípusos lefolyású vagy terápiára nem reagáló pancreatitis esetén gyermekkorban malignus etiológia lehetősége is felmerül.  A korai szövettani diagnózis és a multidiszciplináris megközelítés meghatározó a megfelelő ellátás szempontjából.

Big WOPN, Bigger Teamwork, Biggest WIN

Szerző: Dr. Dávid Bálint A.

Társszerzők: Dr. Erőss Bálint, Prof. Dr. Hegyi Péter, Dr. Hegyi Péter J., Dr. Sahin Péter, Dr. Golovics Petra, Dr. Fürst Emese, Dr. Tarján Dorottya, Dr. Barna Boglárka, Dr. Bánfalvi Zoltán, Dr. Kovács Marcell

Bevezetés
Az akut pancreatitises esetek 10%-a nekrotizáló, melyeknek 50-60%-ánál 4 héten belül walled-of pancreatic necrosis (WOPN) alakul ki. Az ilyen eseteknél súlyos lokális és szisztémás szövődmények alakulhatnak ki. Négy eset kapcsán szeretném bemutatni a multidiszciplináris betegellátás fontosságát.

Esetbemutatások
1. eset: A negatív belgyógyászati anamnézisű 35 éves férfi beteget 8 hónapig kezelték más kórházban alkohol indukálta súlyos nekrotizáló akut pancreatitis miatt. A WOPN a canalis inguinalison keresztül a scrotumba terjedt, majd fisztulázott a scrotum bőrén át, ezért kiterjed hasi és urológiai műtétet végeztek. Ez idő alatt és multirezisztens kórokozókkal (MRSA, VRE, ESBL, MACI, CRE) való felülfertőződésen esett át. Intézetünkbe azután került átvételre amikor ismételten scrotumba törő és fisztulázó WOPN alakult ki. Felvételekor teljesen elhanyagolt állapotú, kontrakturás, szarkopén volt. Colon perforáció miatt újabb nagyhasi műtéten esett át. Ellátást nehezítette a multirezisztens kórokozók kolonizációja. A 2,5 hónapos komplex rehabilitáció eredményeként a beteget – kisebb segítséggel – önellátó állapotban bocsátottuk el.
2. eset: A 38 éves, érdemi előzmény nélküli férfi beteg hypertriglyceridaemia és alkohol indukálta nekrotizáló pancreatitis miatt került felvételre. 1 hónap ITO-s kezelés alatt kétszeri plazmaferesis, súlyos delirium és C. difficile fertőzés alakult ki. A scrotumba törő WOPN kapcsán Fournier-gangréna lehetősége is felmerült. Intézetünkbe helyezéskor perkután irrigációs-öblítési rendszer és ismételt urológiai drenázsok mellett széles spektrumú antimikrobiális terápiát alkalmaztunk. A WOPN regresszióját követően a beteget epicystostomával és egy hasi drénnel, önellátó állapotban bocsátottuk el; fél évvel később a WOPN teljes regresszióját igazoltuk.
3. eset: A negatív belgyógyászati előzménnyel rendelkező 49 éves nőbeteg súlyos hypertriglyceridaemia indukálta nekrotizáló pancreatitis miatt egy hónap ITO kezelés során többszervi elégtelenségen és plazmaferezisen esett át. Intézetünkbe a rekeszizomtól a Douglas-üregig kiterjedő WOPN drenázsa céljából vettük át. Endoszkópos és perkután draineken keresztül folyamatos perfúziós irrigációt végeztünk. Kezelést MDR fertőzés nehezítette. Másfél hónapos kezelés után a beteg segédeszközzel járóképes állapotban távozott; egy évvel később a WOPN teljes regresszióját igazoltuk.
4. eset: A hypertoniás 59 éves férfi beteg biliaris eredetű nekrotizáló pancreatitis és lassan demarkálódó, szuperinfektált WOPN miatt másfél hónapig kezeltük. Ismételt tájékoztatás ellenére az endoszkópos drenázst visszautasította, és sebészi kezelést kért. Sebészeten 4 hasi műtéte volt ezidáig.

Konklúzió
A komplex, szövődményes nekrotizáló pancreatitises esetek sikeres kezelésének alapja a multidiszciplináris szemlélet és a társszakmák időben történő bevonása. Kulcsfontosságú a naprakész elméleti tudáson és klinikai tapasztalaton alapuló, megfelelő invazivitású beavatkozások optimális kiválasztása és időzítése. A szövődmények megelőzése, korai felismerése és célzott kezelése alapvető célként kell, hogy megjelenjen.

Egy rúgás, ami túl messzire ment – tompa hasi trauma okozta Wirsung-vezeték ruptura korai endoszkópos kezelése

Szerző: Dr. Ulmann Lőrinc

Társszerzők: Dr. Szücs Ákos, Dr. Hritz István

Bevezetés
A pancreas traumás sérülései ritkán fordulnak elő, a hasi traumák mindössze 0,2–2%-át teszik ki. Mindamellett, hogy potenciálisan súlyos kórkép alakulhat ki belőlük, felismerésük és ellátásuk is jelentős kihívást jelent. A prognózist döntően a Wirsung-vezeték érintettsége határozza meg. A vezeték ruptura (AAST ≥ III) jelentősen növeli a pancreatitis, pancreatogén folyadékgyülem illetve a pseudocysták kialakulásának kockázatát, amely gyakran invazív beavatkozást tesz szükségessé.

Esetismertetés
Egy 25 éves professzionális sportoló férfi betegnél labdarúgás közben elszenvedett tompa hasi trauma után pancreas-parenchyma sérülés és Wirsung-vezeték ruptura igazolódott (AAST III). A kezdeti obszerváció során akut pancreatitis, valamint a bursa omentalisban elhelyezkedő, mintegy 10–12 cm-es peripancreatikus folyadékgyülem alakult ki. A progresszió miatt a sérülést követő 7. napon a folyadékgyülem EUH-vezérelt transmuralis drenázsa történt lumen-összetartó öntáguló fémstent (LAMS) és műanyag kettős pigtail (DPPS) alkalmazásával. A kontroll képalkotó vizsgálatok a folyadékgyülem jelentős regresszióját, valamint a Wirsung-vezeték közel teljes kontinuitásának helyreállását mutatták. 4 héttel a beavatkozást követően a LAMS-ot és a DPPS-t eltávolítottuk. Követése során mindvégig panaszmentes volt. Féléves kontroll képalkotó a hetekben tervezett.

Megbeszélés
A pancreas trauma ellátásában a Wirsung-vezeték integritásának megítélése kulcsfontosságú. A bemutatott eset különlegessége, hogy az endoszkópos beavatkozás a sérülést követő korai, akut szakban történt, nem pedig egy később kialakuló, érett falú folyadékgyülem drenázsaként. Eredményeink arra utalnak, hogy megfelelő tapasztalattal rendelkező centrumban az endoszkópos, minimál-invazív intervenció már az akut fázisban is, reális alternatívát jelentve a sebészi ellátással szemben,biztonságosan és hatékonyan alkalmazható.

Akut recidiváló pancreatitis, és ami mögötte állhat

Szerző: Dr. Drácz Bálint

Társszerzők: Dr. Morár Alíz, Dr. Hritz István, Dr. Szücs Ákos, Prof. Dr. Miheller Pál, Prof. Dr. Szijártó Attila, Dr. Horváth Miklós

Bevezetés
A relabáló akut hasnyálmirigy gyulladás okai nem mindig tisztázhatóak. Kézenfekvő okok hiányában genetikai ok merülhet fel. Speciális helyzetet okozhat a gyógyhajlam hiánya, mely végeredményben hasonló klinikai állapotot eredményez. Esetünkkel ezt a speciális helyzetet mutatjuk be.  

  
Esetismertetés
Az alábbiakban egy 41 éves férfi beteg esetét mutatjuk be, akinek 2018-ban indult kivizsgálása hasi fájdalom kapcsán, amelynek hátterében akut pancreatitis, izolált farki Wirsung-tágulat, pancreas farki IPMN gyanúja merült fel. 2018-ban IPMN gyanúja miatt exploratio, abscessus miatt onkotomia történt, malignitást nem észleltek, krónikus pancreatitis látszódott.  
2021-ben nekrotizáló pancreatitis talaján kialakult szeptikus shock miatt intenzív osztályos ellátásban részesült külső társintézményben, ahol pseudocysta miatt endoszkópos pseudocysta-duodenostomia, endocysticus stent implantatio történt. Endoszkópos cystaszájaztatás ellenére méretbeli progressziót mutató pseudocystarendszer miatt PTD-t helyeztek be. Ezt követően akut has alakult ki, mely kapcsán sebészeti ellátása történt, a pancreas fejnél lévő üregbe ekkor Foley katéter behelyezése történt öblítés céljából.
2022-ben a korábban behelyezett Foley katéter, valamint Wirsung stent és epeúti stentek kicsúsztak, ERCP során ezeket eltávolították.
2023-ban akut exacerbatio szövődményeként choledocho-pancreato-duodenalis és a bőr felé terjedő pancreatogén sipolyrendszer drainálása miatt került Klinikánk látókörébe. A beteg állapotában tartós javulást nem értünk el. A fizikális státusz és a leletek ismételt áttekintése alapján viszont az etiológiát, illetve a gyógyhajlamot befolyásoló más szempontok is felmerültek, mely alapvetően megváltoztatta a beteg ellátási stratégiáját. Társszakmák bevonásával a szövődményes pancreatitis ellátását kiegészítettük, majd sebészeti beavatkozás segített a helyzet tartós megoldásában.  
Azóta társszakmával történő utánkövetés mellett diétahibát követően idén februárban észleltük ismét a beteget először, de jelenleg konzervatív kezeléssel sikeresen rendezni lehetett az állapotát. 

Következtetés 
Esetünkkel a necrosissal járó, komplex, konzervatív kezelés ellenére nem javuló akut pancreatitis szokatlan kóroki tényezőjére szeretnénk felhívni a figyelmet.

A pancreatitis talaján kialakuló pseudocysták vérzéses szövődményei​

Szerző: Szopkó Beáta

Társszerzők: Bezsilla János, Botos Ákos

A pancreatitisnél elforduló pseudocysták bevérzése ritka, mintegy 5%. A pseudoaneurysmák kialakulásának hátterében valamely nagy artéria arrosiós vérzése áll. Leggyakrabban az arteria lienalis érintett, de előfordulhat arteria gastroduodenalist, pancreaticoduodenalis ágakat, ritkábban: arteria hepatica, arteria mesenterica superior ágait érintő pseudoaneurysma kialakulása is.
A 31 éves férfi betegünk akut pancreatitis következtében a pancreasban distalisan perzisztáló kisméretű nekrózis mellkasi, majd retroperitonealis szövődményének sikeres megoldása után sürgősséggel került ismételten felvételre osztályunkra, fellángolt hasi panaszok miatt.
Képalkotók vizsgálatok során a nekrózistól distalisan az arteria lienalis 25 mm-es pseudoaneurysmáját igazolták, feltehetőleg consecutiv vérzéses szövődményként, a lép jelentős méretű, többrekeszes elfolyósodott haematomájával, mely akár ruptura, újravérzés jelentős kockázatát hordozta. A léptok feszülése miatt hasi fájdalma progrediált. A ruptura valószínűségénének csökkentésére ultrahang vezérelten a lépbe kettős szívódrént vezettünk, melyen keresztül kontrolláltan, frakcionáltan engedtünk le elfolyósodott haematomát – a beteg szubjektív panaszainak csökkenésével összhangban újravérzést nem kockáztatva. DSA laboratóriumban arteria lienalis embolisatiot végeztek, majd relatív sürgősséggel laparoszkópos explorációt végeztünk. A bursa omentalist szélesen feltártuk, az arteria lienalis eredését klippeltük, a vena lienalis beömlését kipreparáltuk, de a krónikus gyulladásos környezetben fokozottabb vérzéshajlam alapján konvertáltunk. A vena portae előtt, distalis pancreas resectiot és splenectomiát végeztünk. Sebészi szövődményt nem észleltünk, a beteg panaszmentesen távozott otthonába.
Az 51 éves női betegünk esetében 2023 óta többszörösen történt acut pancreatitis miatti kezelés. 2025 májusában akut hasi panaszai hátterében pseudocysta felé igazolt vérzést. Mivel a vérzés spontán szűnt, így extravasatio hiányában a DSA embolisatiot nem vállalt. Későbbiekben tervezetten, panaszmentes időszakban artériás klippelés mellett döntöttünk. Műtét során az arteria gastroduodenalist és gastroepiploica dextrat láttuk el, kiegészítő cholecystectomiával. A tágult Wirsung és ductus choledochus beavatkozást ekkor nem igényelt. Kontroll képalkotó vizsgálaton szövődményre utaló nem volt.
A sikeres ellátás multidiszciplináris együttműködést igényel, amelyben a gasztroenterológus, intervenciós radiológus és sebész összehangolt munkája elengedhetetlen. A gyors felismerés és célzott beavatkozás jelentősen javítja a betegek prognózisát és csökkenti a mortalitást.

Herediter pancreatitis korai prezentációja

Szerző: Dr. Gál Dóra

Társszerzők: Dr. Cseh Áron PhD, Dr. Béres Nóra PhD, Dr. Szeszták Tímea, Dr. Hritz István PhD, Dr. Kovács Márta PhD

Bevezetés
A herediter pancreatitis egy genetikai eredetű betegség, amely ismétlődő, akut pancreatitises epizódokkal indul, és idővel krónikus pancreatitishez vezet. Az öröklődési minták összetettek, a PRSS1, SPINK1, CFTR és CTRC gének ritka patogén variánsai szoros összefüggésben állnak a kialakulás kockázatával. Gyermekek körében ezeket a variánsokat a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek több mint 50%-ában izolálták.

Esetbemutatás
Esetismertetésünkben egy 6 éves, krónikus pancreatitis miatt gondozott kislány betegútját mutatjuk be. Páciensünket 5 éves korában kezeltük az első pancreatitis epizód miatt. Már felvételekor fény derült a családi anamnézisben szereplő – édesanyánál, és anyai felmenőknél – genetikai vizsgálattal igazolt PRSS1 gén heterozigóta variáns jelenlétére, így a pancreatitis hátterében elsősorban herediter eredet merült fel. Képalkotók, hasi MR és MRCP már az első epizódnál meszesedett és tágult Wirsung-vezetéket, valamint ezzel összeköttetésben álló pseudocystát ábrázoltak. A beteget 2 hetes konzervatív kezelést követően emittáltuk, ultrahangos ellenőrzések során a pseudocysta mérete csökkent, azonban hazabocsátása után 2 héttel recidiv pancreatitis miatt került vissza osztályunkra. A képalkotó vizsgálatokon látott szövődmények (tágult Wirsung-vezeték, pseudocysta) intervenciós kezelése céljából Semmelweis Egyetem (SE) Gyermekgyógyászati Klinikájának Bókay utcai Részlegére került felvételre. Az itt elvégzett hasi MR és MRCP vizsgálat az ismert eltéréseken kívül a Wirsung-vezeték szakadását, benne apró kövek jelenlétét vetette fel.  A SE Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáján ERCP történt, melynek során a Wirsung-vezetékből fehér-morzsalékos köveket és nagyobb mennyiségű törmeléket távolítottak el, azonban stent implantáció a nem intakt hasnyálmirigy kivezetőcsőre való tekintettel nem volt kivitelezhető. Kontroll hasi MR vizsgálat a korábbi körülírt folyadékgyülem regresszióját mutatta, ám progrediáló jellegű Wirsung-vezeték tágulatot detektált. Betegünk követése során hasnyálmirigy enzim értékei normál tartományban vannak. Időközben elkészült a genetikai vizsgálat, mely lánybetegünknél és kishúgánál is igazolta az autoszomális dominánsan (AD) öröklődő patogén PRSS1 p.L104P variáns jelenlétét. A család legkisebb gyermekének genetikai vizsgálata szintén tervezett.

Konklúzió
A herediter pancreatitis komplex, gyorsan progrediáló kórkép gyermekkorban, amelyet többféle genetikai eltérés okozhat. A korai felismerés, a genetikai vizsgálat megfelelő indikáció szerinti alkalmazása, valamint a multidiszciplináris gondozás kulcsfontosságú a szövődmények megelőzésében és az életminőség javításában.

Necrotizáló biliaris pancreatitis kezelési stratégiája – mikor kell műtétre váltani?

Szerző: Szemlaky Zsófia

Társszerzők: Tölgyes Tamás, Dede Kristóf, Bursics Attila

Bevezetés
Az akut biliaris pancreatitis súlyos, necrotizáló formája komplex kezelést igényel, melyben a konzervatív, endoszkópos és sebészi megközelítések időzítése kulcsfontosságú.

Esetismertetés
A 37 éves férfi beteg anamnézisében cholecystolithiasis szerepel. Necrotizáló pancreatitis miatt került felvételre, melynek konzervatív kezelése és antibiotikum terápia mellett kierjedt, többrekeszes walled-off necrosis (WOPN) alakult ki. Az endoszkópos drainage sikertelennek bizonyult. Állapotromlás, láz, emelkedett gyulladásos paraméterek miatt sebészi beavatkozás történt (necrectomia, drainage, cholecystectomia). Posztoperatívan pancreas sipoly alakult ki, mely konzervatív kezelés mellett regressziót mutatott. A beteg azóta tünet és panaszmentes.

Megbeszélés
Az eset rávilágít arra, hogy bár a step-up stratégia elsődlegesen minimál invazív megközelítést preferál, bizonyos esetekben sebészi intervenció szükséges. A megfelelő időzítés kulcsfontosságú a kimenetel szempontjából.

Következtetés
Necrotizáló pancreatitis esetén egyénre szabott, dinamikus döntéshozatal szükséges, és sikertelen minimál invazív megközelítés esetén a sebészi kezelés életmentő lehet.

Amikor a sebész kezében a kulcs

Szerző: Kormányos Eszter Sára

Társszerzők: Fábián Anna, Bősze Zsófia, Illés Dóra, Szepes Zoltán 

A 63 éves st. post cholecystectomiam, Boeck-sarcoidosissal élő nőbeteg 2025 decemberében került felvételre tompa hasi fájdalom, fél éve tartó hányogatás, jelentős fogyás, hasi képalkotón leírt Treitz-szalag területi szűkület miatt. A felvételét megelőző időszakban panaszai végett kivizsgálása történt. Ennek során hasi MR által leírt intrahepaticus epeúttágulat, mérsékelten emelkedett májenzimek-és gyulladásos paraméterek miatt elektív ERCP-n, nem sokkal ezt követően hasi CT által felvetett gyomor fundus területi perforatio talaján kialakult nagy kiterjedésű, légzárványokat tartalmazó, gyomrot, duodenojejunalis átmenetet, flexura lienalist, lépet és a pancreas farki részét involváló folyamat miatt exploratív laparoscopián esett át, azonban folytonossághiány a gyomorfal részéről nem volt igazolható.
Jelen felvételét megelőző natív CT vizsgálat során – a betegnél kontrasztanyag allergia ismert – a Treitz-szalag felett a duodenum kissé tágabbnak imponált. Tekintettel a leírtakra első körben enteroscopiát végeztünk, mely a duodenojejunalis átmenet magasságában nem passzálható lumenszűkületet, granulalt szövetpluszt mutatott, melyből szövettani vizsgálat során idült-aktív, nem specifikus gyulladás igazolódott dysplasia, malignitás nélkül. Az anatómiai szituáció pontosabb felmérése céljából hasi MR vizsgálatot kértünk, mely a duodenojejunalis átmenetben a bél lefutásában a megtöretést és bélfalmegvastagodást igazolta, ennek okaként azonban gyulladás és malignitás között differenciálni nem tudott biztonsággal. Mellékleletként a korábbi hasi MR során leírásra nem került, az érintett bélszakasz mellett halmozó fallal körülvett képletet említett, mely jelen vizsgálat során már nem volt látható. Tumormarkerek normál tartományban mozogtak, szövettani eredményre tekintettel (korlátozottan reprezentatív minta) még két alkalommal történt endoszkópos mintavétel, utóbb expert által, aki polypoid, fekélyes lumenszűkületet, ettől disztálisan valószínűsíthető primer elváltozást írt le, a képet inkább primér duodenum folyamatnak véleményezte, azonban szövettan egyik alkalommal sem igazolt malignitást. A beteg GOS miatt parenteralis táplálásban részesült, a táplálhatóság tartós megoldása céljából GEA képzése végett sebészeti konzíliumot kértünk a korábbi laparoscopiát végző sebész kollégától. Az eset megoldását végül a beteg távolabbi anamnézisének tüzetes átvizsgálása és az operáló sebésszel való konzultáció jelentette, melyek alapján a képalkotók által korábban leírt, időnként ellentmondásos eredmények is értelmet nyertek. A beteg 2011-13 között több hónapot töltött gasztroenterológiai-és intenzívosztályon súlyos, feji régióra lokalizálódó acut necrotisalo pancreatitis, majd recidív enyhe acut pancreatitises epizódok miatt.
Jelen felvételét indokló, táplálhatatlanságot eredményező duodenojejunalis szűkülete egy lábon kihordott, ezúttal a farki régiót érintő acut necrotisalópancreatitis késői lokális szövődményeként alakult ki.

Minimálisan invazív megoldás pancreas pseudocysta esetén- laparoszkópos Juras-műtét

Szerző: Dr. Balog Tamás

Társszerzők: Dr. Botos Ákos, Dr. Bezsilla János

A pancreas pseudocysta az akut vagy krónikus pancreatitis késői szövődménye, mely leggyakrabban biliaris eredetű gyulladást követően alakul ki. A kezelés megválasztása a cysta méretétől, elhelyezkedésétől, a tünetektől, valamint a beteg általános állapotától függ. Bár az endoszkópos drenázs napjainkban egyre szélesebb körben alkalmazott módszer, bizonyos esetekben sebészi megoldás szükséges. A szakirodalom alapján a két módszer biztonságossága és eredményessége hasonló.

77 éves betegünk anamnéziséből biliaris pancreatitis miatti kezelés emelendő ki, amely konzervatív kezelés mellett regrediált. Későbbiekben perzisztáló epigastrialis fájdalom, korai teltségérzés és étvágytalanság jelentkezett. A hasi ultrahang és kontrasztanyagos CT-vizsgálat érett falú, homogén folyadéktartalmú, a gyomor hátsó falával szoros kontaktust mutató, nagyméretű pseudocystát igazolt. Sebészetünkre gyomorürülési zavar miatt került. Bridging terápia mellett határozva CT-vezérelt, percutan külső drenázsban részesült, melynek eredményeként enterális táplálását problémamentesen felépítettük. Epeúti diagnosztika, MRI vizsgálatot, állapotjavulást követően definitív megoldásként laparoszkópos Juras- műtétet végeztünk (transventricularis pseudocysto-gastrostomia), cholecystectomiával kiegészítve. Intraoperatív szövődmény nem jelentkezett, a műtét időtartama 80 perc volt. A posztoperatív időszak eseménytelenül zajlott, a beteg fokozatosan mobilizálható és per os táplálható volt. Kontroll hasi UH vizsgálat a cysta regresszióját igazolta, a beteg panaszai megszűntek.
Emisszióját követően 4 hónappal készült ellenőrző CT vizsgálaton recidíva, egyéb kóros nem mutatkozott.

Megfelelő indikáció és gondos perioperatív menedzsment mellett a laparoszkópos cystogastrostomia időskorban is biztonságos és hatékony megoldást jelent, szükség szerint LC mellett is kis kockázattal elvégezhető. A módszer előnye a minimálisan invazív megközelítés, direkt vizualizáció, a széles belső drenázs illetve az endoszkópos beavatkozáshoz képest jobb hosszú távú eredmények.

Endoszkópos kezelés szerepe walled-off pancreatic necrosis ellátásában – esetismertetés

Szerző: Dr. Vilmos Fruzsina

Társszerzők: Dr. Papp Veronika, Dr. Müllner Katalin, Dr. Patai Árpád V., Prof. Dr. Miheller Pál, Prof. Dr. Szijártó Attila, Dr. Hritz István

Bevezetés
A necrotizáló pancreatitis késői szövődményeként kialakuló walled-off pancreatic necrosis (WOPN) kezelése komplex terápiás megközelítést igényel. Az elmúlt években az endoszkópos ultrahang (EUS) vezérelt transluminalis drainage és az endoszkópos necrosectomia a minimálisan invazív kezelés meghatározó módszereivé váltak.

Esetismertetés
A 30 éves férfibeteg anamnéziséből 2017-ben és 2020-ban lezajlott idiopathiás akut necrotizáló pancreatitis emelendő ki. 2022 májusában felhasi panaszok hátterében ismét akut pancreatitis igazolódott, külső intézményben konzervatív kezelés történt. Rövid otthoni tartózkodást követően 2022 júniusában pancreasfej és test necrózisát okozó akut pancreatitis okán Klinikánkon ismételt hospitalizációra szorult. Konzervatív kezelés, nasojejunális táplálás mellett állapota javult, ismételt kontroll képalkotók a necrózis demarkációját, a bursa omentalisban lévő pseudocysták parciális regresszióját igazolták, a beteget otthonába bocsájtottuk.
Emissziót követően néhány nappal fokozódó hasi fájdalom jelentkezett, kontroll CT recidív pancreatitist, novum szabad hasi folyadékgyülemet igazolt, a beteg epiduralis analgesiára szorult. Széklettenyésztés Clostridium difficile jelenlétét igazolta, vancomycin kezelésben részesült. Pseudocysta/walled-of–necrosis szájaztatását terveztük, ám többszöri próbálkozás ellenére sem lehetett biztonságos transluminális drenázst kivitelezni (proximálisan ér interpositum, distalisan megtört eszköz). Emelkedő gyulladásos paraméterek, felmerülő infekció miatt szabad hasi folyadékból, illetve pseudocysta/walled-of-necrosisból percutan ultrahang vezérelten mintavételt végeztünk, melyből kórokozó nem tenyészett ki.
2022 augusztusában végül tervezetten EUS-vezérelt transluminalis drainage történt lumen-apposing fémstent (LAMS) beültetésével, naso-cavitalis drain és folyamatos öblítés mellett. Ismételt necrosectomiákat követően a LAMS eltávolításra került, majd két kettős pigtail drain implatációja történt. Kontroll képalkotók teljes regresszió igazoltak, így 2023 augusztusában a draineket eltávolítottunk.

Következtetés
Az alkalmazott endoszkópos intervenció a WOPN sikeres drenázsát és a necroticus területek eltávolítását tette lehetővé, ezáltal a beteg számára definitív terápiás megoldást biztosított. A követés során a beteg tartós klinikai javulást mutatott, hosszú távon panaszmentessé vált. Az eset jól szemlélteti, hogy a necrotizáló pancreatitis szövődményeként kialakuló WOPN ellátásában az EUS-vezérelt transluminalis drainage és az endoszkópos necrosectomia hatékony, minimálisan invazív terápiás lehetőséget jelent.

Amikor kicsúszik a talaj a kerekek alól – Traumás pancreas sérülés talaján kialakult DPDS

Szerző: Magyar Dániel

Társszerzők: Fábián Anna, Bősze Zsófia, Kui Balázs, Szántó Flóra, Bor Renáta, Szepes Zoltán

Bevezető
A pancreas sérülése ritka baleseti következmény, az összes hasi trauma kevesebb mint 2%-ában fordul elő, leggyakrabban direkt tompa hasi behatás következtében. A pancreasvezeték sérülése különösen jelentős prognosztikai tényező, mivel késői felismerése súlyos szövődmények kialakulásához vezethet.

Esetismertetés
A 24 éves nő kerékpározás közben elesett, a kormány hasának csapódott. Egy héttel később fokozódó haskörfogat-növekedés és bal oldali hasi fájdalom miatt jelentkezett sürgősségi osztályon. Laborvizsgálat emelkedett szérum amiláz- és lipázszinteket mutattak, hasi képalkotó vizsgálat a pancreas vetületében egy nagyméretű (20×25×9 cm) cystosus képletet látott. A klinikai kép és a laboreredmények alapján pancreasvezeték-sérülés lehetősége merült fel. ERCP vizsgálat során a cysta által deformált duodenumon keresztül a pancreasvezetéket a fej–test határáig sikerült kanülálni, és egy 5 Fr, 9 cm-es műanyag pancreas stent került behelyezésre. Második lépésben a környező szervek diszlokációját okozó cystosus képlet drainage céljából, endotrachealis intubáció mellett echoendoszkópia-vezérelt cystogastrostomia történt HotAxios Lumen Apposing Metal Stent (LAMS) behelyezésével. A beavatkozást követő kontroll képalkotó vizsgálat a cysta méretének jelentős regresszióját mutatta. A pancreasvezeték anatómiai viszonyainak pontosabb megítélésére MRCP vizsgálat készült, amely a pancreasvezeték folytonosságának megszakadására utaló eltérést vetett fel. Pancreassebésszel történt konzultációt követően ismételt endoszkópos kísérlet történt a vezeték átjárhatóságának helyreállítására, azonban sem vezetődróttal, sem cholangoscopia segítségével nem sikerült a defektust áthidalni, ezért ismételt pancreas stent behelyezése történt.

Konklúzió
Tompa hasi traumát követően a pancreasvezeték sérülése nehezen felismerhető, és a diagnózis késése jelentősen befolyásolhatja a terápiás lehetőségeket. Esetünk rámutat arra, hogy a nagyméretű peripancreaticus folyadékgyülemek hátterében komplex pancreasvezeték-sérülés állhat, amely multidiszciplináris megközelítést igényel. A további terápiás stratégia megválasztásában a klinikai állapot és a képalkotó kontrollvizsgálatok meghatározó szerepet játszanak.

Retinopathia a hasból: A pancreatitis szemészeti árnyéka

Szerző: Dr. Kovács Marcell

Bevezetés
A Purtscher-like retinopathia ritka, microangiopathiás eredetű retinális károsodás, amely leggyakrabban traumához, ritkábban nem traumás állapotokhoz, autoimmun betegségekhez, vagy ahogy esetünkben is, akut hasnyálmirigy gyulladáshoz is társulhat. A patomechanizmus feltehetően komplement aktiváció és a steril gyulladáshoz társuló leukocyta aggregáció okozta microvascularis occlusio, de a pontos hatásmechainzmus nem ismert. A diagnózis klinikai és, döntő részben, szemfenéki vizsgálaton alapul, mivel egyéb képalkotó és laboreredmények gyakran nem specifikus eredményt adnak. A szteroid kezelés hatásossága irodalmi adatok alapján nem egyértelmű, de egyes esetekben, korán elkezdve, javulást eredményezhet, bár gyakran a látásromlás egész életre szól.

Esetleírás
Egy 47 éves, korábban lényeges belgyógyászati anamnézissel nem rendelkező nőbeteg élete első idiopathiás akut pancreatitise miatt került felvételre intézetünkbe. Laborvizsgálatai emelkedett gyulladásos és pancreas enzim értékeket mutattak. Hospitalizáció során hirtelen kialakuló homályos látása jelentkezett. Először neurológiai konzíliumot kértünk, amely során kóros ideggyógyászati eltérést nem igazolódott, szemészeti kivizsgálást tartottak indokoltnak. Szemészeti konzílium alapján autoimmun panelt és sürgős koponya MR vizsgálatot végeztünk. Az MR-en patológiás eltérés nem igazolódott, a vírus szerológiák negatívak lettek. A levett autoimmun panelben ANA- és citoplazma ellenes antitest-pozitivitás igazolódott, melyek jelen retinopathia esetében nem specifikusak, további célzott autoimmun irányú vizsgálatok negatívnak bizonyultak. Funduscopia során retinalis cotton-wool gócok ábrázolódtak, melyek Purtscher-like retinopathia gyanúját vetették fel. Szisztémás szteroid kezelést indítottunk, mely mellett a bent fekvés során a beteg látása enyhe javulást mutatott.
Elbocsátását követően rendszeresen szemészeti kontrollokra járt, legutolsó megjelenése alapján látása teljes mértékben nem rendeződött, a megkezdett szteroid terápiát leépítették.
Ambulanciánkon folytattuk a hasnyálmirigy gyulladás etiológiájának a kivizsgálását, azonban későbbi kontrollokon nem jelent meg, így a pontos ok nem került diagnosztizálásra.

Következtetés
Akut pancreatitisben jelentkező látászavar esetén ritka, de súlyos szövődményként Purtscher-like retinopathia lehetőségére gondolni kell. A korai szemészeti vizsgálat és multidiszciplináris megközelítés a diagnózis és a látás megőrzése szempontjából döntő jelentőségű.

Mert ez műanyag…

Szerző: Gieszinger Gábor

Társszerzők: Kormányos Eszter, Tajti Máté, Terzin Viktória, Illés Dóra, Czakó László

Esetleírás
A cholecystectomián és gégetumor miatt hemilaryngectomián átesett, 67 éves férfibeteget 2026. januárban referálták társintézményből cholestasis, képalkotó által felvetett pancreas térfoglalás gyanúja miatt. Kórelőzményéből kiemelendő, hogy 2025. szeptemberben akut biliaris pancreatitis miatt észlelték III-as progresszivitású szintű társintézményben. Epeúttágulat és hasi ultrahang által leírt epeúti kövesség hiányában ERCP nem történt. Utóbb hasi CT-vizsgálat készült, amelyen necrosis igazolódott a pancreas test területén, közepes mértékű peripancreaticus és kis mennyiségû kismedencei szabad hasi folyadékkal. Az akut szak szanálódását követően per os táplálását felépítették, elektív időpontban epeúti kövesség kizárása céljából EUS-vizsgálatot végeztek, mely epeúti kövességet nem igazolt, viszont a pancreas fej területén leírásra került egy demarkálódott, gyomrot is komprimáló, 11×8 cm-es walled-off pancreas necrosis, amelynek EUS-vezérelt szájaztatására 2026. januárban került sor egy darab műanyag kettős pigtail stenttel, a második stent behelyezésére tett kísérlet sikertelen volt. A beteg a szájaztatást követően 2 héttel jelentkezett területileg illetékes SBO-n tartósan fennálló hasi fájdalom, étvágytalanság és általános gyengeség miatt. Urgens hasi CT a pancreas testben egy 11x6x4 cm-es folyadéktartalmú képletet írt le. Ekkor a beteg kifejezett kérését is figyelembe véve Intézetünk irányába referálták. EUS-vizsgálat során maliginitásra gyanús eltérés nem volt megfigyelhető, viszont egy 7×4,3 cm-es már infektálódott WOPN látszódott. Ennek szájaztatását a nagyobb mennyiségű nekrotikus bennékre tekintettel LAMS segítségével végeztük antibiotikus védelemben. A drainaget követően osztályos körülmények között egy alkalommal volt szükséges necrectomiát végezni. A beteg táplálását szövődménymentesen felépítettük és panaszmentesen emittáltuk. 3 hetes kontroll CT-vizsgálaton a WOPN üregének regressziója volt megfigyelhető, további 1 alkalommal történt necrectomia. A beteg panaszmentes, laborjában érdemi eltérés nem látható.

Következtetés
A peripancreatikus folyadékgyülemek ellátásakor használt stent típusának megválasztását a stentek elérhetősége, költséghatékonyság, az egyéni és helyi tapasztalat is befolyásolhatja. Műanyag stent választásakor, az irányelveknek megfelelően törekedni kell arra, hogy a szájaztatás két darab pigtail stenttel történjen. Azonban nagy méretű (> 7 cm) WOPN, nagyobb mennyiségű (> 40%) nekrotikus bennék jelenlétekor, ami feltételezi a nekrektómia szükségességét, illetve kritikus állapotú betegnél – a nagyobb átmérőjű fémstent (LAMS) alkalmazása javasolható első körben.

Recidív acut pancreatitis, és ami mögötte van

Szerző: Dr. Kürti Zsuzsanna

Társszerzők: Dr. Bartha-Bíró Zsófia, Dr. Szász Magdolna

55 éves férfi páciensünk anamnézisében hypertonia, ischaemiás szívbetegség, CABG műtét és mitralis billentyű plasztika (2022), valamint visszatérő acut pancreatitisek szerepeltek, 2017-2025 között összesen hat alkalommal.
2025 januárjában újra acut pancreatitis miatt került osztályunkra, erős felhasi fájdalommal, renyhe bélhangokkal, magas amiláz és lipáz értékekkel. Infúziós terápiát, spazmolítikumokat kezdtünk, kombinált analgetikus terápiát igényelt, detensionálás és táplálás céljából észlelésének második napján nasogastricus szondalehelyezés történt. Táplálásfelépítése lassan haladt, szondatáp mellett is újra panaszossá vált. Kontroll hasi UH vizsgálaton pseudocysták kerültek leírásra. Észlelésének 10. napján romló hasi státusza és általános állapota miatt szondáját nasojejunalisra cseréltük, a táplálását perfúzoros szondatáplálással, óvatosan titráltuk fel. További két hetes kezelésünk alatt állapota fokozatos javulást mutatott, laborértékei lényegében normalizálódtak. A nehezített táplálásfelépítésre és pesudocystákra tekintettel otthoni szondatáplálás mellett emittáltuk. A CT vizsgálaton leírt, növekvő tendenciát mutató pseudocysták miatt a pácienst SE STéG Klinika Pancreas Team felé referáltuk, szintén a táplálásterápia folytatását és CT-vel való követését javasolták. Mivel a páciens saját bevallása és heteroanamnézis szerint is az elmúlt években életmódot váltott, diétát, alkoholmentességet tartotta, a pancreatitis etiológiájának tisztázása céljából MRCP vizsgálatra is beutaltuk.
Márciusban megtörtént a kontroll CT és az MRCP vizsgálat, mely a regressiot mutató pancreatitis mellett a Wirsung képe alapján IPMN lehetőségét is felvetette. Újra SE STÉG felé referáltuk, ahol júniusban EUS és FNAB, valamint kontroll CT vizsgálat történt. Tekintettel a „High Risk Stigmata”-t mutató, főági IPMNnek megfelelő képre, total pancreatectomia elvégzését javasolták. A páciens némi gondolkodási időt kért, sebészeti és gasztroenterológiai oldalról is átfogóan tájékoztattuk, konzultáltuk, majd a felajánlott műtétet elfogadva, 2025.09.02.-án robot-asszisztált pylorus megtartásos pancreatectomia, cholecytectomia, splenectomia történt. Szövettani lelet mixed-type IPMN-t írt le low grade dysplasiával. Korai posztoperatív szakban szövődmény nem jelentkezett.
Az elmúlt fél év során a páciens két alkalommal igényelt hospitalizációt passage zavar gyanúja, valamint hasi fájdalom miatt, de az elvégzett vizsgálatok érdemi kórosat nem találtak, panaszait konzervatív úton sikerült oldani. Pancreatogen diabetes miatti anyagcsere beállítása, táplálásfelépítése nehézkes, szoros diabetológiai és dietetikai kontrollt igényel.
Esetünkkel a recidív pancreatitisek hátterében keresendő etiológia tisztázásának, valamint a pancreasbetegek interdiszciplináris ellátásának és gondozásának szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet.

Crohn és Hidradenitis Suppurativa overlap eset mint multidisciplináris kihívás

Szerző: Dr. Erdős András

Az immunmediált gyulladásos betegségek (IMID) heterogén kórképcsoportot alkotnak, amelyek közös patomechanizmuson alapulnak, és gyakran társulhatnak egymással. A Crohn-betegség (CD) krónikus, hullámzó lefolyású gyulladásos bélbetegség, amely a gastrointestinalis traktus bármely szakaszát érintheti, és gyakran jár extraintestinalis manifesztációkkal. A hidradenitis suppurativa (HS) szintén krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely fájdalmas gyulladásos nodusok, tályogok és sipolyjáratok kialakulásával jellemezhető. Az egyidejű IMID-ek jelenléte a terápiás lehetőségeket jelentősen befolyásolhatja, és gyakran multidiszciplináris megközelítést tesz szükségessé.
Esetünkben egy fiatal férfi beteget mutatunk be, akit gyermekkorában ileocolonicus Crohn-betegséggel és hidradenitis suppurativával diagnosztizáltak. A betegség lefolyását az évek során visszatérő relapszusok jellemezték, amelyek miatt a beteg több alkalommal biológiai terápiaváltásban részesült. A beteg aktivitás tüneteivel került felnőtt gasztroenterológiai gondozásba. Az aktív bélérintettség igazolását követően, infekció kizárása mellett szteroid lökésterápia indult. A társuló HS miatt a terápiás stratégia bőrgyógyász bevonásával került felülvizsgálatra, és multidiszciplináris egyeztetést követően biológiai terápiaváltás történt. Az új kezelés hatására klinikai javulás alakult ki.
Az eset rámutat arra, hogy több IMID együttes fennállása jelentős kihívást jelent a betegek kezelése és a személyre szabott terápia megválasztása szempontjából. Ilyen esetekben a társszakmák bevonása és a betegek multidiszciplináris, IMID-team keretében történő gondozása kiemelt jelentőségű lehet a komplex terápiás döntések meghozatalában és a hosszú távú betegmenedzsment optimalizálásában.

Diagnosztikus útvesztő a pancreasban: Pancreatitis, pancreas tumor vagy autoimmun betegség? — Esetbemutatás

Szerző: Dr. Kovács Norbert

Társszerzők: Dr. Balogh Fruzsina, Dr. Andrási Péter, Dr. Zsigmond Ferenc, Dr. Gyökeres Tibor

Háttér
A pancreas gyulladásos és neoplasztikus elváltozásainak differenciáldiagnózisa a klinikai gyakorlatban legtöbbször egyértelmű. Azonban összetettebb esetekben, elkülönítésük okozhat fejtörést. A diagnózis felállításának folyamatában a nem specifikus tumormarkerek kombinációja és inkonklúzív képalkotók könnyen diagnosztikus zsákutcába vezethetetnek és nehezíthetik a klinikai döntéshozatalt.

Eesetismertetés
Esetünkben egy olyan beteg diagnosztiaki folyamatát mutatjuk be, akinél a kórházi felvételkor a panaszok és laboratóriumi eltérések alapján akut pancreatitis diagnózisa volt felállítható. A hasi CT azonban, a gyulladásos képen túl, pancreas tumort és retroperitonealis fibrózist is felvetett, előbbiek egyértelmű elkülönítése nélkül. A laboratóriumi leletek tovább bonyolították a képet: az emelkedett CA 19-9 malignitás, az emelkedett IgG4 autoimmun pancreatitits (AIP) irányába mutatott egyidejűleg. Endoszkópos ultrahang (EUS) vezérelt vékonytű-biopszia (FNA) egy májkapui nyirokcsomóból colorectalis eredetre utaló szövettani képet igazolt, azonban mind a colonoscopia, mind a gastroscopia negatív eredménnyel zárult. A párhuzamosan emelkedett CA 125 és ROMA index nőgyógyászati tumor lehetőségét vetette fel, amelyet a nőgyógyászati vizsgálat nem erősített meg. A diagnosztikus folyamatot végül hasi és kismedencei MR zárta le, amely megerősítette a pancreas tumor jelenlétét.
Következtetések
Az eset rávilágít arra, hogy (1) az Atlanta-kritériumok teljesülése nem zárja ki a háttérben álló malignitást; (2) a CA 19-9 és IgG4 önmagukban nem diagnosztikusak gyulladásban; (3) az EUS-FNA és a minta kórszövettani kiértékelése félrevezető szövettani képet adhat; (4) az MR inkonkluzív CT után perdöntő képalkotó modalitás lehet. Ez a komplex eset multidiszciplináris megközelítést igényelt, amelyben a gastroenterológus, onkológus, radiológus és nőgyógyász szoros együttműködése elengedhetetlen volt.

Elhúzódó láz és veseelégtelenség nyomában gyermekkori IBD-ben

Szerző: Dr. Nagy Kinga

Társszerzők: Dr. Szendi Júlia, Dr. Mikes Bálint PhD, Prof. Dr. Reusz György PhD, Dr. Cseh Áron PhD, Dr. Kovács Márta PhD

Bevezetés
A gyulladásos bélbetegség incidenciája, a terápiás lehetőségek tárháza, valamint az ezekkel kapcsolatos szakirodalom terjedelme folyamatosan nő a gyermekpopulációban is. A láz gyakorta észlelt tünet IBD-ben, azonban az etiológiai tényezők felderítése közel sem mindig egyszerű feladat.

Célkitűzés
Páciensünk esete kapcsán szeretnénk bemutatni egy vesefunkció romlással járó elhúzódó lázas állapot differenciáldiagnosztikai nehézségeit és a multidiszciplináris csapatmunka fontosságát.
 
Eredmények
Colitis ulcerosával gondozott, mesalasin és vedolizumab terápiában részesülő betegünket kezdetben Clostridium difficile fertőzéssel ambulanter kezeltük, majd súlyosbodó klinikai tünetek miatt Osztályunkra felvettük további ellátás céljából. Per os vancomycin terápiáját parenteralis metronidazollal egészítettük ki, melynek hatására széklete normalizálódott, mikrobiológiai vizsgálatai negatívvá váltak, a gyermek átmenetileg láztalanodott, gyulladásos értékei regrediáltak. Három nap elteltével azonban ismét láza jelentkezett, mely közel egy hónapig perzisztált. Kórházi kezelésének második hetétől észleltük vesefunkciójának beszűkülését, mérsékelt proteinuriáját, emelkedett nátrium extrakciós értékét, így kivizsgálását multidiszciplináris csapatként folytattuk, gyermek-gasztroenterológus-, immunológus-, infektológus-, nephrológus- és kardiológus kollégákkal karöltve. Az elvégzett vizsgálatokkal a láz hátterében egyértelműen sem infektív, sem autoimmun eredetet igazolni nem tudtunk, veseérintettség tekintetében ezeken felül etiológiai tényezők között a gyógyszermellékhatások lehetősége is felmerült. Endoszkópiák során alapbetegsége nyugalmi stádiumban volt, így a vedolizumab alkalmazását a lázas állapotra való tekintettel átmenetileg felfüggesztettük, valamint kombinált antimikróbás kezelést alkalmaztunk. Ennek ellenére tünetei, laboreltérései perzisztáltak, így további ellátás, vesebiopsziás mintavétel mérlegelésének céljából páciensünket a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának Bókay utcai Részlegére helyeztük át, ahol mesalasin terápiáját is felfüggesztették, antibiotikus kezelését folytatták, valamint szteroid adását kezdték meg. Az alkalmazott terápia hatására a serdülő láztalanodott, gyulladásos értékei regrediáltak, vesefunkciós értékei normalizálódtak. Utánkövetése során a szteroidkezelést leépítettük, mesalasin és vedolizumab terápiáját szoros kontroll mellett visszaállítottuk. Páciensünk panaszmentes, alapbetegsége remisszióban van, gyulladásos és vesefunkciós értékei azóta is referenciatartományon belüliek. Így zajlik jelenleg tranzíciója a felnőtt ellátásba.

Következtetések
Páciensünkéhez hasonló, komplex etiológiájú, szövődményekkel társult esetek kivizsgálásához, és a megfelelő terápiás döntések meghozatalához elengedhetetlen a multidiszciplináris, multicentrikus csapatmunka, valamint későbbiekben a hosszútávú utánkövetés.

Hogyan befolyásolják a meglévő komorbiditások az intenzív terápiát igénylő acut pancreatitissel kezelt betegek túlélését?

Szerző: Fekete Lili

Bevezetés
Az acute pancreatitis (AP) klinikai lefolyása az enyhe formáktól a súlyos, szervi elégtelenséggel járó állapotokig terjed. Nagy kohorszvizsgálatok alapján az AP teljes betegpopulációban a társbetegségek jelenléte szignifikáns összefüggést mutat a mortalitás növekedésével. Az esetek 5%-ban szükségessé válik intenzív osztályos ellátás. Felmerül a kérdés, hogy intenzív terápiát igénylő, súlyos AP-esetekben fennáll-e a komorbiditások és a mortalitás közötti kapcsolat, vagy ebben a betegcsoportban inkább a betegség súlyos akut lefolyása határozza meg a kimenetelt. A klasszikus, eddigi szakirodalomra támaszkodó vélemény szerint a társbetegségekkel rendelkező páciensek esetén nagyobb a mortalitás, mert ezek a betegek már az AP kialakulásának pillanatában egy egészségileg kedvezőtlenebb helyzetből indulnak. Míg a másik vélemény szerint korábban egészséges egyénekben a szervi elégtelenséggel járó AP a betegség extrém súlyosságát jelezheti, amely kedvezőtlenebb kimenetellel társulhat.
E klinikai kérdés vizsgálatára két tanulságos esetet mutatunk be.

Esetleírás
A 70 éves, COPD, hypertonia, ISZB, T2DM miatt kezelt férfibeteg felvételére akut pancreatitis miatt került sor. Két nappal a felvétele után magas kamrafrekvenciájú pitvarfibrilláció okozta kardiális dekompenzáció és COPD akut exacerbációja okozta légzési elégtelenség miatt intenzív osztályos (ITO) felvételre került sor. Az alkalmazott terápia hatására állapota javult, így általános belgyógyászati fekvő osztályra helyezték, majd otthonába bocsátották.
A 26 éves férfibetegnek ismert társbetegsége nincs, felvétele akut pancreatitis miatt került sor. Intenzív osztályra való átadása a progrediáló légzési elégtelensége miatt volt szükség. ITO-n töltött 23 nap során hasi kompartment szindróma miatt több műtét is történt nyitott hasi kezeléssel. A beteg komplex intenzív terápia ellenére progrediáló többszervi elégtelenség következtében elhunyt.
Retrospektív vizsgálat során 2023.01.01-2025.12.31. között 2337 akut pancreatitises betegből 107 intenzív terápiát igénylő súlyos AP-eset került elemzésre. Az egyes társbetegségek és a mortalitás közötti kapcsolatot Fisher-féle egzakt teszttel, illetve Chi-négyzet próbával vizsgáltuk. Asthma (p=0.680), COPD (p=1.000) és ischaemiás szívbetegség (p=0.110) esetén – az alacsony elemszám miatt Fisher-féle egzakt próbát alkalmazva – nem találtunk szignifikánskülönbséget a mortalitásban a társbetegségekkel rendelkező és nem rendelkező betegek között. Hypertonia (p=0.756), dokumentált etilizmus (p=0.300) és 2-es típusú diabetes mellitus (p=0.613) esetén – a nagyobb elemszámra való tekintettel – Chi-négyzet tesztet alkalmazva szintén nem igazolódott szignifikáns különbség a mortalitás tekintetében.

Következtetés
A jelenleg rendelkezésre álló retrospektív adatok alapján intenzív terápiát igénylő akut pancreatitis esetén nem mutatható ki szignifikáns különbség a mortalitásban a vizsgált társbetegségek jelenléte szerint. Klinikai szempontból kiemelten fontos, hogy mind társbetegségekkel rendelkező, mind azokkal nem rendelkező betegek esetében fokozott figyelmet fordítsunk a kialakuló szervi elégtelenség korai felismerésére és kezelésére.

Atípusos hemolitikus urémiás szindróma, az acut pancreatitis ritka, de veszélyes szövődménye

Szerző: Dr. Barna Boglárka

Bevezetés
Az atípusos hemolitikus urémiás szindróma (aHUS) a thromboticus microangiopathiák (TMA) ritka, potenciálisan életveszélyes formája, amelyet microangiopathiás hemolitikus anémia (MAHA), thrombocytopenia és akut vesekárosodás jellemez. Patomechanizmusának középpontjában a komplementrendszer alternatív útjának szabályozási zavara áll, amely endothelkárosodáshoz és microvascularis thrombosis kialakulásához vezet. A komplement rendszer aktiválódását különböző kiváltó tényezők provokálják – például fertőzések, gyógyszerek, terhesség vagy súlyos gyulladásos állapotok, mint az acut pancreatitis. Bár a szakirodalomban csak kevés ilyen eset került leírásra (kevesebb, mint 200), a pancreatitishez társuló aHUS felismerése klinikailag jelentős, mivel a kórkép gyors diagnózist és célzott kezelést igényel.
Intézetünkben az elmúlt három évben 2337 akut pancreatitisben szenvedő beteget kezeltünk, akik közül 9-nél felelt meg a klinikum az aHUS diagnosztikus kritériumainak. Ez jóval magasabb esetszám mint a szakirodalomban leírt 1–7/1000000 aHUS incidencia a teljes populációban. Valószínűleg ennek oka, hogy az enyhe esetek klinikai relevanciája alacsony és konzervatív terápia mellett spontán javul. Ez megfigyelhető volt a 9 esetünkből 5 esetben. Jelen esetbemutatás során a legsúlyosabb aHUS-esetet tárgyaljuk.

Esetleírás
A 46 éves brit származású nőbeteget alkoholos akut pancreatitis miatt vettük fel osztályos kezelésre. Korábbi anamnézisében krónikus betegség nem szerepel, de napi szinten fogyasztott alkoholt. Felvételkor a vesefunkciója, hemoglobin szintje és trombocytaszáma normális volt, azonban 3 nap múlva rohamosan zuhanni kezdett. A HUS kivizsgálásra speciális laborvizsgálatokat vettünk, melyek igazolták az atípusos HUS-t és az ADAMTS13 csökkent aktivitását.
Akut veseelégtelenségre tekintettel, bennfekvése alatt MRCP történt, mely leírta az acut pancreatitis képet. Végül jó általános állapotban, javuló laborparaméterek mellett otthonába bocsátottuk. A lakóhelyén gasztroenterológiai kontrollt javasoltunk.

Következtetés
 Az aHUS igen ritka, de annál veszélyesebb szövődménye lehet az acut pancreatitisnek. Fontos, hogy klinikusként gondoljunk rá, mint differenciál diagnosztikai lehetőség adekvát folyadékpótlás mellett is romló vesefunkció, gyors anemizálódás és hirtelen kialakuló thrombocytopenia esetén acut pancreatitises betegekben.

A nagy imitátor: Necrotisalo akut pancreatitis, pancreas tumor vagy extrapulmonális TBC?

Szerző: Fürst Emese

Társszerzők: Tari Edina, Hegyi J. Péter, Erőss Bálint

Bevezetés
A hasnyálmirigy tuberkulózis (PTB) rendkívül ritka kórkép, amely még az endémiás területeken is komoly diagnosztikai kihívást jelent. Megjelenése gyakran megtévesztő, leginkább hasnyálmirigy-daganatot vagy akut pancreatitist utánoz, ami miatt a betegek gyakran felesleges és invazív sebészeti beavatkozások elé néznek. Esetbemutatásunk célja egy fiatal férfi beteg kivizsgálásának bemutatása, ahol az iránydiagnózisként felmerülő akut pancreatitis helyett az eltérések hátterében végül szisztémás tuberkulózis igazolódott.

Esetismertetés
Egy 27 éves, érdemi anamnézissel nem rendelkező, fiatal, indonéz férfi beteget epigastrialis fájdalom és emelkedett hasnyálmirigy-enzimek miatt akut pancreatitis iránydiagnózissal vettünk fel Klinikánkra. A kezdeti laboratóriumi eredmények (amiláz: 853 U/l, CRP: 40,3 mg/l) és a hasi ultrahang vaskosabb falú epehólyagot, a pancreas fej kiszélesedését és a Wirsung-vezeték tágulatát mutatták.
A kivizsgálás során a pancreatikus enzimek tartós stagnálása miatt végzett korai kontrasztos hasi CT vizsgálat egy 30×25 mm-es hypodens képletet azonosított a hasnyálmirigy fejében, amely a vena mesenterica superiort (VMS) 180 fokban komprimálta. A térfoglalás necroticus területnek is megfelelhetett, ugyanakkor térfoglaló folyamat sem volt biztonsággal kizárható. A malignitás lehetősége miatt mellkasi staging CT készült, amely jobb mellkasfal/musculus pectoralis területén tályoggyanús képletet, valamint kisebb pulmonalis gyulladásos eltéréseket vetett fel.
Az azonosított mellkasfali tályogból vett aspirátum PCR vizsgálata Mycobacterium tuberculosis (MTB) jelenlétét igazolta.  A diagnózis véglegesítéséhez elengedhetetlen volt az endoszkópos ultrahang-vezérelt finomtű-biopszia (EUS-FNB), amely a hasnyálmirigy- képletből is igazolta a TBC-t, miközben daganatos sejteket nem találtunk. A kezdeti köpettenyésztések negatívak voltak, de a betegkövetés során ez is MTB-pozitívvá vált.
A diagnózis felállítása után interdiszciplináris konzíliumot követően elindítottuk a specifikus négyes antituberkulotikus terápiát. A beteget aztán specifikus tüdőgyógyászati ellátás keretében kezelték tovább, ahol a kezdeti májenzim-emelkedést májvédő terápiával sikerült rendezni. A kontroll CT vizsgálatok a tüdőfolyamat teljes regresszióját mutatták, a pancreas elváltozás és a mellizom-tályog tekintetében pedig konzervatív, szoros követés mellett döntöttünk.

Konklúzió
Az eset rávilágít arra, hogy az akut pancreatitisre utaló eltérések hátterében igen ritka, akár infektív okok is állhatnak. A hasnyálmirigy térfoglaló folyamatainak differenciáldiagnosztikájában – különösen fiatal, szisztémás tünetekkel rendelkező betegeknél – gondolni kell az extrapulmonális tuberkulózisra is.  A pontos, minimálisan invazív mintavétel (EUS-FNB) és a molekuláris biológiai vizsgálatok (PCR) kulcsfontosságúak a felesleges radikális műtétek elkerüléséhez.

Dekompenzált májcirrhosis progresszióját befolyásoló tényezők – esetbemutatás

Szerző: Egresi Anna

Társszerzők: Dr. Szolga Brigitta, Prof. Dr. Szijártó Attila, Dr. Hagymási Krisztina

Bevezetés
A májcirrhosis a krónikus májbetegségek végstádiuma, amelynek dekompenzációja jelentősen növeli a morbiditást és mortalitást. A klinikai állapot romlását gyakran akut precipitáló tényezők, például fertőzések, gastrointestinalis vérzés, metabolikus eltérések vagy malnutritio idézik elő. Az utóbbi években egyre több adat utal arra, hogy az oxidatív stressz és a gyulladásos folyamatok szintén hozzájárulhatnak a májfunkció romlásához és a szövődmények kialakulásához.

Esetismertetés
A Semmelweis Egyetem Sebészeti Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikán gondozott, 68 éves dekompenzált májcirrhosisban (Child-Pugh C, MELD-Na: 19 pont) szenvedő nőbeteg klinikai lefolyását mutatjuk be, akinél terápiarekfakter ascites miatt TIPS behelyezés történt, majd annak elzáródása következtében jelenleg is rendszeres paracentesisre szorul. Emellett hepatorenalis szindróma és hepaticus encephalopathia epizódok is jelentkeztek. A gondozás során a beteg állapotának romlását több tényező együttes jelenléte befolyásolta, köztük infekciós szövődmény, a tápláltsági állapot romlása, valamint metabolikus egyensúlyzavarok. A laboratóriumi paraméterek változása és a klinikai események időbeli alakulása jól szemléltette a betegség progressziójának komplex, multifaktoriális jellegét. Az állapotromlás következtében a beteg májtranszplantációs kivizsgálása megtörtént, felkerült a transzplantációs várólistára, és eddig két alkalommal történt riadó.

Következtetés
Az eset rámutat arra, hogy a dekompenzált májcirrhosis progressziója komplex és multifaktoriális folyamat.  A fertőzések és a metabolikus eltérések a szisztémás gyulladás fokozásán keresztül tovább ronthatják a májfunkciót, míg a malnutritio és az oxidatív stressz hozzájárulhatnak a szöveti károsodás és a klinikai állapot romlásához. A precipitáló tényezők korai felismerése és kezelése alapvető fontosságú a további dekompenzáció megelőzésében.  Előrehaladott esetekben a májátültetés az egyetlen definitív terápiás lehetőség, amely jelentősen javíthatja a betegek hosszú távú túlélését és életminőségét.

A hatékony gasztroprotekció szükségessége antitrombotikus kezelés mellett – 6 hónapos retrospektív kohorszvizsgálat

Szerzők: Szedenik Júlia, Szőnyi Mihály

Társszerzők: Sike Róbert, Székely György, Sovány Ildikó

Bevezetés
A nem varix eredetű felső tápcsatornai vérzések gyakori eltérések, nemzetközi adatok alapján várhatóan 50–100/100 000 fő/év között mozog. Az antitrombotikus (thrombocyta-gátló – TAG és antikoaguláns) terápiával kezelt betegek körében ezek gyakorisága megfigyelhetően növekszik, ezért indokolt a célzott gasztroprotekció alkalmazása, a megfelelő indikációs kör megválasztása és ennek időszakos felülvizsgálata. A nem varix eredetű, felső gastrointestinalis vérzéseknek számos rizikófaktora van (társbetegségek, korábbi fekély, helicobacter pylori pozitivitás, NSAID szedés). A hatékony gasztroprotekció a szükséges antitrombotikus vagy antikoaguláns kezelés mellett szükségszerű. Vizsgálatunkban a TAG és/vagy anticoaguláns szedés melletti hatékony gasztroprotekció meglétét vizsgáltuk. 

Célkitűzés
Feltérképezni a nem varix eredetű felső tápcsatornai vérzéssel kezelt, antitrombotikus  terápiában részesülő betegek körében a gasztroprotekció alkalmazását 
Betegek és módszer: Retrospektív, kohorsz vizsgálat, melyet az Észak-budai Szent János Centrumkórházhoz tartozó betegeken végeztünk 2025. szeptember – 2026. február közötti időszakban. A vizsgálatban összesen  45 urgens gasztroszkópián dokumentált felső, nem varix eredetű vérzéssel jelentkező páciensek kerültek feltárásra. Vizsgáltuk a betegek életkorát, nemét, az ápolási napok számát, transfusio igényüket, azt hogy az ellátásnak mi volt a kimenetele. Ezenkívül vizsgáltuk az antitrombotikus terápia meglétét, a készítmények szedési indikációit, a gasztroprotekció meglétét, ennek hiányát. 

Eredmények
22 nő és 23 férfi betegünk átlag életkora 72 év volt. Az átlagos ápolási napok száma 10,5 nap volt. Átlagosan 2,7 egység vörösvérsejt koncentrátumot kaptak.  5 esetben igazoltunk helicobacter pozitivitást (nem minden esetben volt lehetőség ezt vizsgálni). Az esetek 78%-ában a beteget otthonába, vagy másik osztályra bocsátottuk, 8 beteg ( 17.7%-ban) exitált, és összesen 1 beteg esetében történt Billroth II rezekciós műtét. Ez a beteg is exitált.  A 45 eset közül 31 beteg (68,9%) állt antitrombotikus (thrombocytaaggregáció-gátló és/vagy antikoaguláns)  kezelés alatt. Önmagában TAG kezelés (ASA vagy clopidogrel) alatt 4-en álltak (8,88%), kettős TAG kezelés alatt összesen 14-en voltak (31,1%), hármas antitrombotikus kezelést pedig 2-en kaptak (4,4%), ez ASA és LMWH terápia volt mind a két esetben. 3 betegnél (6,66%) nem volt teljesen megfelelő az antitrombotikus kezelés indikációja. Az antitrombotikus terápiát alkalmazó betegek közül 14 fő (45%) nem részesült semmilyen gasztroprotekcióban. A gasztroprotekció hiánya kiemelkedően gyakori volt a vizsgált populációban. 14-en (45%) kapott valamilyen ’gyomorvédő’ készítményt:  35,71%-uk H2-receptor gátlót,  85,71 %-uk pedig PPI-t. 3 betegünk ( 6.6%) önmagában NSAID-ot szedett.  2 beteg (4,44%) volt akik antitrombotikus kezelés mellett NSAID kezelésben is részesültek. 

Következtetés
A betegeink  körében összességében az antitrombotikus kezelés indikációját megfelelőnek találtuk. Felvetésünk, mely szerint az antitrombotikus kezelés melletti gyomorvédelem nem megfelelő, igazolódott. Eredményeink alátámasztják a multidiszciplináris protokollok és irányelvek következetesebb betartásának szükségességét a gasztroprotekció javítása érdekében, különös tekintettel a PPI kezelés korai és célzott alkalmazására magas rizikójú betegcsoportokban. Az antitrombotikus kezelés beállításakor, a megfelelő indikáció mellett a vérzéses rizikóbecslés szükségszerű, a hatékony gasztroprotekció alkalmazása elengedhetetlen.

Derült égből metastasis

Szerző: Dr. Molnár Koppány

Társszerzők: Dr. Crai Stefan, Dr. Novák János phd, Dr. Gurzó Zoltán, Dr. Póczik Sándor, Dr. Horváth Imre, Dr. Técsi Erika, Dr. Erdélyi Tibor

Bevezetés
A pancreas térfoglaló folyamatai leggyakrabban primer daganatok, azonban ritkán metasztázisok is állhatnak a háttérben. A hasnyálmirigybe áttétet adó tumorok közül az egyik leggyakoribb  a világossejtes vesekarcinóma. A radiológiai képalkotó módszerek alkalmasak lehetnek a laesiók felismerésére, azonban a primer pancreas daganatoktól  való elkülönítés sokszor  nehézséget jelenthet. Endoszkópos ultrahang (EUS) során végzett vékonytűs aspiráció/ biopszia (FNA/FNB)  kulcsszerepet játszik a definitív diagnózis felállításában.

Célkitűzés
Előadásunkban két saját eset kapcsán  hívnánk fel a figyelmet endoszkópos ultrahang  során végzett vékonytűs aspirációs/biopszia (FNA/FNB) jelentőségére a vesecarcinoma hasnyálmirigy-áttét diagnosztikájában.

Esetbemutatás
Az első esetünk egy  59 éves férfibeteg, kórelőzményében 2010-ben jobb oldali nephrectomia szerepel világossejtes vesecarcinoma miatt. Máj haemangioma követése során végzett hasi képalkotó vizsgálatok a pancreas testben és farokban  térfoglaló folyamatra utaló eltérést igazoltak (2025-ben). Endoszkópos ultrahang vizsgálat és mintavétel (FNB) történt, mely szövettani eredménye pancreas metasztázist igazolt világossejtes vesecarcinomából.
Második betegünk egy 84 éves nőbeteg, kórelőzményében 2020-ban elvégzett nephrectomia szerepel.  Az onkológiai utánkövetés során 2025-ben pancreas fejben térfoglaló folyamatra utalót észleltek. EUS során szövettani mintavétel történt, mely ebben az esetben is  világossejtes vesecarcinoma metasztázisát igazolta.

Konklúzió
A világossejtes vesekarcinóma ritkán, akár  évtizedekkel a nephrectomiát követően is adhat pancreas metasztázist. A részletes anamnézis és az EUS-s során észlelt jellegzeteségek már a szövettani diagnózis előtt felvethetik a metsztázis lehetőségét, míg az EUS- vezérelt mintavétel döntő jelentőségű a diagnózis megerősítésében és a terápia elbírálásában.

Hiperammonémia egy ritka oka

Szerző: Holczer Miklós

Társszerzők: Mezősi Emese, Fülöp Petra, Bajor Judit, Peresztegi Míra Zsófia

Bevezetés
Az ornitin-transzkarbamiláz (OTC) hiány a leggyakoribb örökletes karbamidciklus-zavar (1:14 000), amelyben a máj elégtelen ammónia-detoxikációs kapacitása életveszélyes hiperammonémiát okoz. Az X-kromoszómához kötött öröklődés miatt elsősorban férfiakban jelentkezik súlyos formában, de a heterozigóta női hordozókban is kialakulhat intermittáló hiperammonémia.

Esetismertetés
Egy csecsemőkora óta ismert OTC-defektussal gondozott 18 éves nőbeteg tudatzavar és epileptiform görcsök miatt került felvételre. A neurológiai kép hátterében metabolikus ok volt valószínűsíthető. Felvételkor emelkedett szérum ammónia szintet (118μmol/L) mértünk, ép máj- és vesefunkciók mellett. Kezdetben diétahiba gyanúja merült fel, azonban a kivizsgálás egy interkurrens húgyúti infekciót igazolt, mely fokozott katabolizmust idézett elő. Azonnali fehérje-megszorítás (40g/nap), laktulóz és antibiotikus terápia mellett tudata feltisztult, ammónia szintje normalizálódott. Későbbi kórtörténetéből kiemelendő 23 éves korában első terhessége, mely hiperammonémia miatt vetéléssel végződött. Második terhességéből – szigorú metabolikus monitorozás és megszorított fehérjebevitel mellett – egészséges gyermek született.

Diszkusszió 
Az OTC-defektus ritka kórkép, melyben az enzim működési zavara miatt a karbamid-ciklus blokkolt, így a szervezet képtelen a fehérje-lebontás során keletkező többlet ammónia feldolgozására. Kezelés nélkül súlyos agyödéma és kóma alakul ki. A terápia alapköve a fehérje-megszorítás, az arginin/citrullin pótlás, valamint az ammónia-ürítés fokozása. Esetünk rávilágít, hogy ismert anyagcsere-betegség esetén nemcsak a diétahiba, hanem banális infekciók is életveszélyes állapotot provokálhatnak. A sikeres második terhesség igazolja a multidiszciplináris gondozás és a szoros étrendi kontroll, táplálásterápia jelentőségét a reproduktív korban lévő női hordozók esetében. Az idejében megkezdett kezelés létfontosságú az irreverzibilis agykárosodások megelőzése érdekében.

Bőrdaganat a gyomorban?

Szerző: Dr. Herman Adél

Társszerzők: Dr. Gasztonyi Beáta, Dr. Bagosi Zoltán, Dr. Völgyi Zoltán, Dr. Vinkler Márta Erzsébet, Dr. Bujtor Zoltán

Bevezetés 
A Merkel-sejtes carcinoma egy ritka, kifejezetten agresszív, kedvezőtlen prognózisú neuroendokrin eredetű bőrdaganat. Előfordulása a népesség elöregedésével és a fokozott UV expozíció hatására egyre nagyobb mértékben növekszik. Jellegtelen megjelenése miatt az esetek többségében későn kerül felismerésre. Magas a recidíva és a metastaticus potenciálja, ezért a korai diagnózis a betegek túlélését jelentősen növeli. Kezelése multidiszciplináris, amelynek része a sebészi kimetszés, a sugár-és kemoterápia, valamint metastaticus esetekben az immunterápia.

Esetismertetés
Esetünkben egy 81 éves Merkel-sejtes carcinoma miatt onkológiai kezelésen átesett nőbeteg esettörténetét mutatjuk be, akinél több, mint két év betegség fennállást követően gyomoráttét alakult ki. Betegünk 2022 júliusában a bal kéz V. ujján észlelt bőrelváltozás miatt jelentkezett kézsebészeti szakvizsgálaton. Az elváltozást lokálisan kimetszették, szövettan Merkel-sejtes carcinomának bizonyult. Egy hónap múlva észlelték a hegvonalban a daganat kiújulását, amely miatt Onkológiai Team reoperációt javasolt. 2022 decemberében sugárreszekciós módszerrel a IV. és V. ujj amputációjára került sor. 2023-ban a bal axilláris nyirokcsomóból történt FNAB Merkel-sejtes carcinoma áttétjét igazolta. Ezt követően regionális lymphadenectomia, majd radioterápia történt. 2025 márciusában jelentkezett a beteg kórházunk Sürgősségi Ambulanciáján általános gyengeség és erősödő hasi fájdalom panaszkörével. Hasi CT számban és méretben is kifejezetten megnövekedett patológiás nyirokcsomókat és mesenterialis lágyrész-áttéteket, valamint a cardia alatt körkörösen elhelyezkedő, 2 cm-es gyomorfali megvastagodást mutatott. Gastroscopia során a cardia alatt elterülő malignusnak imponáló, vérzékeny szövetszaporulatból többszörös mintavétel történt primer tumor gyanúja miatt. A szövettani vizsgálat Merkel-sejtes carcinoma gyomoráttétjét igazolta. A beteg állapota bennfekvése alatt fokozatosan romlott, ezért terápiára már nem kerülhetett sor, a beteg exitált.

Következtetés
Esetünk is rávilágít arra, hogy a Merkel-sejtes carcinoma agresszív, nagy százalékban recidívára hajlamos malignus daganat. Előfordulása egyre nagyobb mértékben növekszik, azonban a gastrointestinalis traktusba történő áttétképzés rendkívül ritka, az irodalomban ezidáig csak néhány esetleírás szerepel.

30 napos mortalitás prediktorainak vizsgálata felső gasztrointesztinális vérzésben

Szerző: Kovács Bálint Tibor

Társszerzők: Dr. Patai Árpád, Dr. Vilmos Fruzsina, Dr. Morár Aliz, Dr. Kozma Márk Dániel, Dr. Csókay Bernadett Kinga, Lalák Kata

Bevezetés
Az akut felső gasztrointesztinális vérzés (GIV) heterogén kórkép varix (V), magas rizikójú nem varix (MNV) és alacsony rizikójú nem varix (ANV) alcsoportokkal.
Célkitűzés: A V, MNV és ANV alcsoportokban a 30 napos halálozással legszorosabban összefüggő klinikai és laborparaméterek azonosítása.

Módszer 
A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Orvostani Klinikáján 2022.01.01-2023.12.31. között felső GIV miatt sürgősségi endoszkópián átesett betegek (V=126; MNV=99; ANV=429) retrospektív kohorszát elemeztük. Alcsoportonként univariábilis próbákat, valamint uni- és multivariábilis logisztikus regressziót végeztünk; az összefüggéseket esélyhányadossal (OR) és p-értékkel jellemeztük.

Eredmények
V csoportban az elhunytaknál alacsonyabb albumin (p<0,0001), magasabb kreatinin- és karbamidszintek, alacsonyabb GFR (p<0,0001) és gyakoribb cardiovascularis betegség (p=0,003) szerepeltek. Univariábilisan a GFR 30-60 és 15-30 ml/min (OR=10,85; 7,05), a cardiovascularis betegség (OR=5,05) és a vasopressor-igény (OR=3,67) növelte, míg minden +1 g/L albumin 22%-kal csökkentette a halálozás esélyét (OR=0,78). Multivariábilisan a májbetegség (OR=16,08), a magasabb albuminszint (OR=0,80), magasabb artériás középnyomás (OR=0,93) és a karbamid emelkedése (OR=1,44) maradt független prediktor. MNV csoportban az elhunytak alacsonyabb vérnyomással (p=0,002), idősebb életkorral és gyakoribb noradrenalin igénnyel (p=0,025) jellemezhetők. Univariábilisan a vérnyomáskomponensek emelkedése protektív (OR= 0,96-0,97/Hgmm), míg a noradrenalin-igény (OR=3,75) és az emelkedett INR (OR=4,5) rizikótényező; multivariábilisan a sokk index (OR=8,42), INR (OR=3,45) és magasabb életkor (OR=1,07) bizonyult független prediktornak. ANV csoportban az elhunytak instabilabb hemodinamikával (p<0,0001), rosszabb vesefunkcióval (kreatinin p<0,0001), alacsonyabb albumin szintekkel (p=0,0010) jellemezhetők. Univariábilisan a GFR3-5 (<15-60ml/perc) (OR=5,7-7,2) és az emelkedő karbamid értékek (OR=1,17), valamint a magasabb ASA státusz (OR=5,81-5,88) növelték, a magasabb albumin (OR=0,90) csökkentette a halálozás kockázatát. Multivariábilisan a magasabb ASA státusz (OR=4,20), az albumin (OR=0,87) és a karbamid emelkedése (OR=1,15) és magasabb életkor (OR=1,02) maradt független prediktor.

Következtetés
Mindhárom alcsoportban a hemodinamikai instabilitás, a hypoalbuminaemia és a karbamid-dinamika szorosan kapcsolódik a 30 napos mortalitáshoz, és alapot adhat etiológia-specifikus rizikóstratifikációra.